Hát nagyon upsz volt amit műveltem. Odatettem főni a kutya kaját, majd átmentünk a szomszédba “egy sörre”. Mire hazajöttünk, a kajája jól odaégett 😀 Olyan rémes bűz meg füst volt a lakásban, hogy még emlékezni is rossz rá. De ez volt a kisebb baj. A nagyobb, hogy PrezLee uraság időközben megéhezett.
Mostanában volt egy másfél két hete, amikor nagyon kicsi volt az étvágya. Főztem neki az ételt, ő meg hozzá se nyúlt. Adtam neki nyersen, csirkehúst, megszagolta majd elballagot. Azt hiszem szerelmes volt, vagy valami ahhoz hasonló, na meg ugye a meleg is valószínűleg betett neki. Ezért is tettem át a kajáltatást is estére. De úgy se ette meg.Egészen jól lefogyott, de sebaj, vissza teszi.
Na tegnap csórikám már követelte a kaját, mondtam is neki, mindjárt kapod, erre kiderült, hogy mégsem.Második adagot nem mertem főzni, adtam neki valami száraz kenyeret, ne korogjon a gyomra, s gondoltam, hogy másnap reggel bepótoljuk. Legalább jó éhes lesz.
Éjszaka azonban nem tudtam aludni, valamiféle lelkiismeret furdalásom lett, ugyanis PrezLee nyammogta a száraz kenyeret, éhes volt, nyafogott. Na lejöttem az ágyból, megcsekkoltam az odaégett kaját, amit kicsaptam a balkonra hűlni, volt közte olyan ami nem égett oda, így 3 óra tájt kapott PrezLee enni.
Ezután nem mocorgott többet, olyan elégedett nyögéssel feküdt le, hogy én is nyugodtan tudtam elaludni ezután.