Tolvajkodás

Adott a “wügbi” labda. Egyszerűen imádja… Hú mekkorákat szoktunk lökdösödni!!! Meg kegyetlenül faultoljuk egymást… Sejtem (de biztos nem vagyok benne), hogy az elég nagy seb a könyökömön az is egy rögbi meccsünk eredménye lehet… biztos nem vagyok benne, mert egy nap csak megjelent. Görkorival nem estem, biciklizni nem voltam, meg nem vertek… ez az egyetlen komoly sérülést okozni képes sport amit mostanában üzünk.

Igen ám de a szabály az szabály… hogy felborzoljam az idegeit rendesen és valami függőséget okozzak neki a labda iránt, hát napi 10 percnyi játék erejéig lehet a labda közelében. Ez pedig azt jelenti, előkapom a labdát, elrikkantom magam, hogy “rügbiiiiiI” majd rohanok is, menekülök vele. Persze ő mindent megtesz, hogy megszerezze… hagyom is, hogy elvegye majd rohanok én utána, trükközünk egy sort oszt elveszem és elteszem a labdát. Már oda jutottunk, hogy tegnap amíg kinéztem a balkonon, ő besomfordált és elkaptam két lábbal az asztalon, a labdát próbálta ellopni 😀 Ez meg nagyon jó jel (nem az a jó, hogy az iróasztalomról próbál lopni, hanem , hogy érdeklődik a labda irántt)…

Minden vélemény számít!