Tegnap érdekes nap volt. Nem adtam neki enni. Na ettől meg úgy bekergült, hogy jaj csak na. Éhes volt a lelkem de azt nagyon. Amúgy is hihetetlenül zabás. Más mindenki panaszkodik, hogy a melegek miatt nem eszik a kutyája, enyim meg eszik mint 7. Szerencsére olyan az alkata, hogy nem kezd gurulni.
A tápos zacskó a folyosó végén van. Hát kérem… megtudtam, hogy ha enni nem kap, addig ügyeskedik, mig vesz magának. Szóval életrevaló okos dobermannal van dolgom, kiszolgálja magát. Ez jó 😀 Ha nagyon begyepesedik a fejem és elfelejtek neki enni adni, legalább ő tudja mit kell tennie.
Na de a lopásról… Tegnap meglátogatott egy barátom és hozott darázsfészket. Beszélgettünk, majd képeket nézegettünk. Persze ebet kénytelen voltam kizárni, ugyanis ő nem elég, hogy végigkarmolta a vendég karját, hátát… de még követelőzött is. Kellett neki a süteményből. De az, hogy kapott nem volt elég, tovább követelőzött… S akkor a helyére zártam.
Miután a vendég elment, természetesen kiengedtem ebet. És kimentem készíteni egy teát. Na igen. Mire visszajöttem a maradék süteménynek hült helye volt, a csomagolása meg szétszórva a szobában. Na jó. Már arra se méltattam, hogy lefotózzam… Persze nagyon éhes lehetett…