Megnyugodhatok, hogy ha nagyon rosszul mennek a dolgok és munka nélkül maradok, mindig lesz egy megoldás: elmegyünk tehénpásztornak vagy akár kecske birkapásztornak is PrezLeevel. 😀 Tegnap sétálni voltunk a környéken és a csordából a pásztor jellemző gondatlansága és nemtörödömsége miatt néhány bivaly lemaradt és itt legelészett a környéken. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy bivaly őnagyságáék pont az úton kérődztek. Namármost a bivaly igencsak bárgyú állat, de nagyon rondán tud nézni és igencsak tudok félni tőlük. Pedig meg kell adnom, soha még csak el sem indultak felém, de a frász akkor is jó mélyen bennem van.
Na itt kellett volna elhaladni, közvetlen a bivaly mellett de valahogy ez nagyon nem volt ínyemre. Hát szóltam PrezLeenek, hogy csináljon már valamit 😀 És láss csodát, biza pont úgy tett mint aki ért hozzá, két ügyes ugrással meg ugatással szépen leterelte bivalyékat az útról, amint ez megtörtént rögtön abbahagyta a kergetésüket. Nem hajkurászta őket veszettül, nem zaklatta feleslegesen, mintha csak megértette volna, hogy a kérés annyi volt: felszabadítani az utat… Mondanom sem kell nagyon dagadt a májam az okossága láttán 😀
Persze Győző is nekifogott buzgólkodni, de saját magához hűen későn indult és feleslegesen akarta kergetni a jámbor állatokat, így PrezLee elterelte őt is ezen foglalatosságától.