Dilis… mondom én, hogy az :D

Már régebben elmentem egyszer turkálni és egy hatalmas nagy paplannal tértem vissza. Amolyan minden természetes meg társai. És persze ezt PrezLeenek hoztam. Ja amolyan trükkös fogásként, mert nagyon reméltem, hogy ha puha kényelmes fekhelyet biztosítok neki, akkor még dolgozni is fog hagyni ha henyélhet ott… Bevált a trükk.. Szokott jó nagyokat durmolni amíg dolgozok. És legalább békémet hagy.

Csak néha rájön a hoppárlé… és persze az akció közepén veszem észre… amikor már enyhén bevadul és hangoskodik. 😀 Költözteti az “ágyát”… az meg abból áll, hogy a pokroccal letakart pihe puhára össze hajtott paplanát elcipeli a szoba közepére, ott összetúrja, majd cibálja is ha nem veszem észre idejében, és a végén elégedetten vagy rá… vagy mellé fekszik.. Ma történetesen mellé feküdt.. És már csak a “végeredményt” kaptam el…

Meg nap mániás… ha süt a nap, és egy picit is van “napfolt” a szönyegen, akkor már követeli, hogy vigyem a napra a fekhelyét!!! Ha nem viszem én, akkor cipeli ő… és inkább én, mert az még mindig biztosabb, hogy egyben marad, és nem szedi szét miszlikekre a nagy cipekedés közepette!!!

Várom a nyarat meg napsütést… a folyosón már megoldottam azt, hogy a bizonyos piros rúgós divájszal tudjam kikötni, a szomszédokhoz se érjen és mégis tudjon napozni ha kedve tartja, vagy árnyékba jönni ha éppen megunta…

Hazaérkezett PrezLee!

PrezLee egy jelen pillanatban 7 hetes, barna kan dobermann kölyök.  Pindurka még de nagyon eleven, kissé esetlen mint minden kölyök, izeg mozog, mindent meg kell szagoljon, néhány dolgot meg is kell kóstoljon, és mint számítottam rá, utál egyedül maradni… Ha valaki megmozdul a lakásba azonnal követni kell azt a valakit, majd rettenetesen morcosan nyűgölődni mellette amiért a parketten nem kényelmes aludni. És ismét zsörtölődni ha a valaki (kettőnk közül az egyik) megint helyet változtat.

Látszott rajta, hogy rettenetesen fáradt, de semmi képen nem akart a helyén maradni, persze még nem tudja igazán a helyét, de a szobába az az egyetlen pihi-puhi hely, ahol ott van a pokrockája, aminek már ismerős a szaga, tehát ott könnyebb elaludni mint bárhol másutt. Aztán nagy nehezen elaludt, és nekem is sikerült pihennem egy olyan órányit.

Annak ellenére, hogy rettenetesen fáradt és álmos voltam, mégis felébredtem egy órányi félálom után, és láttam hogy ébredezik. Ez jelentette, hogy le kell vinnem a wc-ző helyére. Így a legegyszerűbb szobatisztaságra tanítani: résen kell lenni, és mielőtt még esélye van elvégezni a dolgát a “rossz” helyen, lecipelni a jó helyre majd nagyon örvendeni a produkciónak…

Nem találom okos dolognak a kutya nóziját beledugni a saját piszkába. Ha nem sikerül elkapni az alkalmat, akkor egyszerűen felpucolom az eredményt. Azzal “büntetem” hogy most nem jár dicséret, nem jár foglalkozás vagy játék. Az, hogy első nap sikerült 2x kakilni a jó helyen, illetve 3x pisikalni ugyanott én már fantasztikus eredménynek tekintem…

Félig meddig tudja már a nevét, hiszen mikor elhangzik a PrezLee akkor azonnal valami kellemes történik: jutalomfalat, simogatás, játék. És az “ül” sem lesz probléma. Nem kunyerál az asztalnál, de előbb utóbb csak fog. Nem akarom ezt a nagyon jó tulajdonságát elrontani és első perctől kezdve nem fogok adni neki semmit az asztaltól.  Mindent csak a saját tálkájából, azután, hogy mi befejeztük az evést.

Nyűgölődni, vonyítani biztosan tud, ugatni még nem hallottam. A nyűgölődés pedig egy féle fajta mackó brummogás szerűségre hasonlít.