PrezLee – a barna dobermann

Juppi meg juhééé… olyan szépen sütött a nap, hogy az csodás. Így 4 óra előtt szóltam ebnek, hogy megyünk. Mese nincs. Nem is kellett neki semmi féle mese. Kimentem a város szélére, majd szerencsére idejében eszembe jutott a letérő. Már legalább 10 alkalommal mentem el mellette, de hát mindig későn vettem észre.

Háááááááááát szuper egy hely. Ide még vissza fogunk térni. Sőt, ide fogunk menni bicajozni is. Ráadásul a görkoris hely egy “köpésre” van, szóval de jó, hogy a kíváncsiság nem hagyott békén. Kaptam egy szamoca-mezőt, igaz, hogy a szamocák még éretlenek, hamarosan vissza kell térnem oda Jól megnéztem a szamocamezőt… nem nehéz oda találni. Mész mész a földúton, majd a nagy diófáknál (a százholdas pagony környékén) letérsz jobbra majd egyszer csak ott van a szamóca mező.

Na még bóklásztunk egy ideig, aztán visszacammogtunk az autóhoz. Itt PrezLee kapott vizet, mert elővigyázatosan még a hétvégén bepakoltam egy flakon vizet. Tálkája már “defalutból” (alapbeállítás) van a kocsiban.

Ezután persze elmentünk még egy kicsit “ARRA”, és róttunk pár kört a görkorival. Ment ez mint a pofoncsapás. Úgy látszik a múltkori pottyanásnál erélyesebben szólhattam rá PrezLeere, mivel most fékezéskor és “állj” parancsra szinte mint a cövek megállt Ez meg remek… legközelebb csak belefogodzok és megállok…

Miután láttam, hogy kifáradt, adtam neki megint vizet, majd a kocsihoz kötöttem és még vagy két kört mentem nélküle. Igaz látó távolságban maradtam. Végül is ezt is szoknia kell. Majd önkénteseket kell keressek, hogy a távolból lessem és kezdjék piszkálni az ebet . Na de azért mentem, mert vele ha gurulok, nem tudok fékezést tanulni . Hát nem, még mindig nem tudok fékezni de ma már nem készülte fenékre ülni mikor egyik lábam xbe raktam, a másikat meg ki se lehetett olvasni!!! Még jónéhány alkalom és menni fog ez is.

Ezután meglátogattuk Jutka nénit és Feri bácsit, ott ettem töltött káposztát Hát nem szép az élet???