Ma nem jött össze valami fényesre a nap. Mármint neki. Délelőtt dolgom volt a városban, nem olyan sok, de azért magára hagytam egy ideig. Hallottam még az utcán is a nyávogását. Szerencsére max két percig hangoskodik, majd megunja.
A mai séta is rövidre sikeredett, mivel fogorvoshoz voltam beprogramozva. Tegnap előtt taxival voltam. Nem megoldás… ma gondolkoztam, menjek kocsival de az se megoldás… Ebben az órában, vagyis 16,00 körül egyszerűen lehetetlen kocsival normálisan közlekedni. Dugó dugó és megint csak dugó. Félóránál többet tartott az út kocsival… Félórát tartott ugyanaz az út gyalog.
Miután hazajöttem, “minden vágyam” az volt, hogy az időközben unatkozó ebet szórakoztassam… Hát nem. Eccer kéccer rászóltam, megsértődött… Hiába na, csak így tanulja meg, hogy az élet biza nehéz…