Sáros ebek

Megint sárosan értünk haza… délután elmentünk egyet tekeregni a közeli domb oldalra. DIREKT nem a tócsák fele vettük az irányt, hanem felfele a dombon. Minden a legnagyobb rendben volt, PrezLee és Győző mint két lökött rohangált meg élvezte a csodálatos időjárást. Már azt hittük megússzuk sarazás nélkül de kicsivel később kiderült, hogy dehogy.

Még mielőtt azonban rátérnék a sarazásra, hadd mondjam el, hogy érdekes módon PrezLee különböző képen viselkedik minden emberrel. Például velem kötekedik, jön ugrál, szökken, hörög meg morog, teszi a nagy vitézt.. a párommal ellenben sokkal tisztelet tudóbb, de őt se hagyja igazán békén… Őt miden adódó alkalommal kézen nyal. Ilyent például velem nem csinál. Gondolom velem "harcol" a vezérségért, neki meg hízeleg… De persze ez csak tipp…

Na de vissza a sárra…

A két kutya nem hülye ez tény. És hogy nyilvánvalóan tudják merre van a kedvenc pocsolyájuk is, az is kezd világos lenni. Mert lefele jövet a dombon, egyszer csak Győző drága fogta magát, megiramodott mint valami veszett és meg se állt míg a pocsolyába be nem feküdt. Persze PrezLee-t sem kellett kétszer kérlelni, mert ő is azonnal belement a játékba.

Jó, hazaértünk, de így nem jöhet be a házba. Kapott is slagos zuhanyt az úr, aztán volt felkarcolódva 😀 Hogy nem fog tanulni az esetből az is biztos…

Minden vélemény számít!