A minap írtam a kajás blogomban, hogy mennyire fontos dolog a só. Tegnap a háromszögbeni időzésünk után tovább mentünk egy szokásos délutáni sétára. Mentünk mentünk mendegéltünk, bandukoltunk és minden rendben volt, mikor látom, hogy PrezLee furán lépked, magyarul mondva egészen komolyan idétlenkedik, szedi összevissza kapkodva a lábát, majd, hogy el nem dől.
Csak nézem, hogy mi baja lehet, hiszen abszolút semmi jelét nem adta, hogy valami lenne és mégis úgy bénázik, hogy szinte megijedek. Hirtelen azt hittem, hogy fázik a lába, de valahol logikátlannak tartottam, hogy fázik de eddig nem fázott??? Sőt hidegebb is volt kint és akkor nem fázott??? Míg kezdtem sejteni, hogy köze lehet a dolognak ahhoz, hogy ott le volt szorva és megolvadva a hó!!!
Visszafordultunk, mert gondoltam jobb hazafele menni és rövidíteni az utat ha valami mégis van, mintsem távolodni, majd érdekes módon ez a fura járás azonnal megszűnt, ahogy leértünk a hídról. A havon már nem butáskodott. Szóval volt ott valami, amivel a járda le volt szórva és irritálta a tappancsait 😀 Lehet, hogy nem só, hanem valami egyéb, de hogy neki nem tetszett az is biztos 😀
Az en kutyam a so miatt olyan hangosan vonyitott a jardan, hogy leallt a forgalom a kornyeken. Azota nagy ivben keruljuk a sozott jardakat 🙂