SHhhhht!!!

Ezt csak halkan és lábujjhegyen írom ide. Nagyon óvatosan bökködöm a billentyűket, ne is vegye észre PrezLee, hogy megint róla írok. Mert dicsérni akarom, és persze dicséret után mindig valami agyament lököttséget szokott művelni.  De azért le kell írjam azt is, hogy mennyire egy jó kutya!

Az ágy témája… ugye falun vannak ágyaink. 😀 Otthon nincs, vagyis na hogy is mondjam, otthon is van  ágy. De azok olyan szobákban vannak, amelyekbe PrezLee csak “felügyelettel” mehetett be, vagyis ha valamiért bementem én. Ahol “lakunk”, ott egy  “polc” reprezentálja az ágyat, 2.5 méternyi magasan, létrával megközelíthető. És nem is kicsi 😛 . Ide nem tud, és nem is nagyon érdekli, hogy felmásszon. A lakás másik állandóan használt helyisége az iroda, na itt sincs már ágy, tehát ágyra mászás problémája otthon teljesen megszűnt.  Reméltem, hogy végleg leszokik, de ismerve mennyire imádják a kutyák is az ágyakat, ebben nem voltam nagyobb biztos…

S akkor a napokban már történt olyan, hogy a melegek miatt kereszthuzatot akartam “csinálni” a lakásban, ehhez meg kinyitottam az ajtókat ablakokat és PrezLee szabadon “garázdálkodhatott” az egész lakásban… Garázdálkodhatott volna, mert csodamód nem tette. Kifeküdt valahova és aludt. Az egyetlen “gonoszság” amit művelt, hogy a szoba közepére cipelte a marhacsontját és ott őrizgette.  Mivel már sima és szárazra volt rágva, hát hagytam, amíg vigyázta a csontját, meg rágcsálta békémet hagyott. De nem  akart  az ágyakra mászni, és nem rágcsált szét semmit.  (a kedvenc cipőm mégis a magas polcon van, dobozva, biztos ami biztos alapon, meg jobb félni mint megijedni és kutyából nem lesz szalonna közmondásokra alapozva)

Ezen ügyességét ma falun is megismételte. Mi ablakokat mostunk, ő meg egyszer csak eltűnt… gondoltam utána nézek merre mit művel és meglepetésemre a szobába találtam, a számítógépes szék mellett (ahol szoktam ülni) gombóc formába tekeredve aludt mint egy kis angyal. Mászhatott volna nyugodtan az ágyra, hiszen mi mind az emeleten voltunk, senki se kapta volna el, de nem tette 😀 Mégiscsak sikerült az ágyról leszoktatni!

A másik amiért kezd nagyon ügyes lenni az a “gyere ide” megértése. Persze makacskodik és teszi az eszét, szelektív hallása azért még van, de  ha bekeményítem a hangomat akkor bár kelletlenül de elkezd oldalogni felém.  JÓ lenne ha azonnal pik pakk nálam is teremne, de ehhez még nincs elég tekintélyem…

A “vezérségért” még sokáig kell küzdenem, mert PrezLee kis alattomos alattvalóm,  és napi szinten próbálkozik valami kis trükkel… ki megy ki elsőnek az ajtón, ki húz kit, ki irányít kit… még jó, hogy ezek ilyen békés csatározások, mindenféle aggresszívitás mentesen…

Szóval egyre ügyesebb az eb, de azért ne bízzuk el magunkat, mert biztos még lesznek kalandok…

9 thoughts on “SHhhhht!!!

  1. na gondoltam adok pár tippet, hogyan tedd magad mégjobban vezérré: most csak 2 jut eszembe
    1. ha kaját adsz neki emeld fela szádhoz és tégy úgy mintha ennél belőle, majd csak azután add oda neki (mint a falkába, a vezér eszik először)
    2. ha sétából hazajöttök, sose hagyd hogy ő menjen be elsőnek, mindig a vezér az első
    lehet hogy ezekez már tudod, de ha nem akkor meg érdemes megpróbálni, mert apró dolgok ezek de nagyon hasznosak!

  2. hehe ezek a “harcunk” alappillérei…
    ezen kívül még nekem jogom van bemenni oda ahova neki nincs (zárt szoba) , az “emeletre” se járhat fel, kaját csak azután kap mikor én befejeztem az evést, és arra is “végezne” kell egy két engedelmességit (egy ülsz, egy fekszik, egy ugat)

    stb.

    szegény kutya… milyen szigorúra fogom ugye????

  3. nem egyáltalán nem, ha nem tanulja meg a rendet akkor hidd el az mind2töknek rossz lesz, énis ilyen gazdi leszek, szigorú! meg is kaptam már másoktól hogy kicsit túl szigorú vagyok a kutyával mikor kiképzem, de hát könyörgök ez mindennek az alapja (ja és persze a szigor sose jelent verést, azt nagyon ellenzem, semmit sem old meg sőt még rosszabb lesz)

  4. hehe…
    nekem megfelel hogy kicsit pimasz, kicsit önfejű és kicsit szófogadatlan. Az egyetlen dolog amit nem tűrök meg és azt nagyon “letöröm” ha agresszíven próbálkozik fitogtatni magát nekem. Na akkor ha kell meg is harapom. Félni nem félek tőle, legyen bármekkora és bármennyire vicsorgó. Két vagy három ilyen próbálkozása volt, csak nézett mikor kiszedte belőlem és a szó szoros értelmében nekimentem, ledöntöttem a földre 1 mozdulatból és lehörögtem a fejét is a helyéről…

    A “viszonyunk” valahol inkább mellérendelt meg néha főnök vagyok én és ez minden látszat ellenére nekem tök megfelel 😀

    persze fegyelmi vizsgára nem indulok el vele 😛 mert lehet kétszer végiggondolja, hogy leüljön, de nekem nem arra kellett a kutya, hogy mások előtt fitogtassam amint parancsra pattog…

  5. a kutyától én se félek, egyiktől se, pedig volt már rá régebben példa h egy kutya megharapott ez mégse ébresztett bennem félelmetm jó példa erre Lupus, ő nagy böhöm állat, nem sok ember merne szemtől szembe odaállni elé, de én akármit tudok vele csinálni annyira jámbor… ami érdekes h most kezdem megismerni Missy erőszakos oldalát, a kezdeti aranyos bújás hogy simogassam még most abban nyilvánul meg hogy összejárkál meg lökdös ilyenkor felállok és nincs simi, meg amugy más kutyájára nem is akarok erélyesebben rászólni…
    de mint mondottam volt engem nem ilyensztenek meg a kutyák, egyszer pl 5 perc alatt összebarátkoztam egy idegen németjuhásszal…

  6. mindenfogakitéve mélyen a szemembe nézve vicsorog… “neked szökök vazze” arckifejezéssel

    mondom ez csak kb 2x fordult elő, még fiatal volt, valami 6 és 8 hónaposnyi

  7. Váó, mennyit tudtok írni 😀 add vissza neki a “neked szökök vazze” arckifejezését 😀 megnézném, hogy húzza el a csíkot 🙂

  8. már rég nem volt ilyen gondunk..
    kicsit tartottam azért tőle míg babakutya volt, mert elég vadócnak sejtette magát, de az igazság az, hogy igazi dobermann lélek lett belőle 😀 vagyis kedves rendes kutya

Minden vélemény számít!