Tegnap, mármint szerdán már valahol én nem bírtam a lakásban ülni és nagyon untam a mindennapos “cirkuszokat” a háromszögben. Így kocsiba ültem, kimentem a domboldalra. Hát kérem szépen egy akkorát jártunk, hogy csak na. Nagyon jól esett. És végre itt móresre lehetett tanítani az uraságot. Mármint gyere, mert ha nem én biza otthagylak és hátra se nézek. Nagyon egyszerű dolog ez mikor kilométernyi helyem van minden irányba… Mert ha el is marad, előbb utóbb szélvészként rohan utánam.