Ma egy nagyon aranyos jelenetnek voltam csendes szemlélője… vagyis igazándiból okozója, mégpedig PrezLee-vel… Elindultunk a szokásos délutáni sétára. Egy búszmegálló mellett kell minden nap elhaladni. Itt egy nagymama forma és egy unoka forma nagy ember meg kisember lézengett… a kisember pedig meglátta az immár lábnál, mindenféle feszengés, ráncigálás nélkül haladó ebet… olyan 3-4 éves forma lehettett és elkiáltotta magát, hogy niiiiii Scooby Doo!!! Hát nem mondom, hogy ez lett Prezlee nem tudom hányadik beceneve!!! Mert annyira szimpatikus volt a kisember, annyira őszinte ahogyan elkiáltotta magát, hogy ime Scooby Doo, hogy öszínte örömmel töltött el, hogy nem frászol be, nem ilyed meg, nem esik kétségbe egy “hatalmas kutya” láttán, hanem egy kedves rajzfilm figura jut eszébe a kutyámról, hogy majd majd egészen elérzékenyültem!!! Így amikor PrezLee ügyes volt, modogattam is neki, hogy brávó Scooby Doo és a lökött ebnek mindez elkezdett tetszeni… már csak kimondtam, hogy Scooby Doo és ő vigyázba vágta magát, úgy táncolt mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményt. Hát megmondom őszintén, még mindig állok és csodálkozok, mert a lökött “hisztis nénin” kivűl eddig rengeteg pozitív visszajelzés érkezett az átlagemberektől, az utcán.