Eléggé zürösek kezdenek lenni a reggeleink… vagyis már a második ami “kellemetlen”… ez még természetesen nem elég az általánosításhoz, de ahhoz, hogy c@rul kezdjem a napot talán elég kéne legyen… De ezek nem fogják elvenni a kedvemet… nem ám. Már röhögve gondolok arra ami ma reggel is történt…
Félálomba hevertem még amikor hallom, hogy ebkutya mocorog. Ez már jelzi, hogy nagyon ideje lenne felkelnem… és egyszer csak hallom azt amit nem igazán akartam hallani… PrezLee hányik. Lenézek és látom, hogy a pokrócára egy szép barnak kupacot termelt. Jó.. Összeszedem minden lelkierőmet, bedumálom magamnak, hogy “nem fogsz hányni”… ejsze az egy kupac anyag csak, nincs miért hányni tőle. Egészen vidáman (a helyzethez képest) lecammogok az ágyamból, és máris tervezem a nagy hadműveletet a kupac ellen… És még semmi bajom nincs. Eljutok odáig a gondolataimmal, hogy ejsze összehajtogatom a pokrócot és mindenestől behajítom a kádba… innen már egyenesnek látszik az “út”, mintha azonnal ki is sütött volna a nap a nagy megvilágosodástól. Igen ám de ahogy a pokróchóz nyúlok a “tartásnak” vége és jönnek az ingerek miszerint most már ideje, hogy én is hánnyak!!! Utálom, hogy ez tőrténik, de ez van más nincs. Végül egy két öklendezés közepette sikerül seperc alatt a kádba “taszítanom” a bűnjeleket és meg is eresztem a vizet… Le akarom mosni az egészet hamar szabaduljak meg, amikor meglátom, hogy miért is hányt a drágaság… 2 zacskó van a kupacba elrejtve. Már majdnem olyan ez mint a kinai “fortune cookie”-k… mert mindig van valami meglepetés aminek nem kéne ott lennie.
Ez baj… mert a zacskók bárhogy is szeretném, nem fognak a lefolyón lecsurogni. Hagyom a francba az egészet, mert már az öklendezésem kezd átmenni reális hányásba. Kicsit később… lelkierőt gyűjtök. Merészen elhatározom, hogy ezt az áldatlan állapotot meg kell szüntessem reggeli előtt még… mert igazán kár, hogy jóízűen megegyek valamit majd kidobjam az egészet. Elrendezem az ebet, kap reggelit, meg leviszem pisilni és megkeresem a kesztűmet. Mert van egy. Szerencsére. Ezzel sikerül a zacsikat bevágnom a szemétbe majd lerohanok a szeméttel is, ne is legyenek a közelembe.
Még 10 perc és “szent a béke” mehetek reggelizni… Kissé kezdem érteni miért vannak a terhesek annyira kiborulva a reggeli hányástól… hát ez majdnem olyan.
A reggeli dolgoknak azonban még nincs vége!!! Mert lökedékem ma úgy döntött, hogy a lakás felét összemaszatolja. Látszott rajta, hogy nincs valami jó formában… nincs rosszul se, de valahol nem az “igazi”… gondolom kissé megfeküdte a gyomrát a zacskó és az volt a baja. Aránylag immel ámmal evett, és ötpercenkét otthagyta a kajás tálat, mert valami érdekesebb történt… És minden egyes “sétakor” a szájából csurgott ki a lötty… mert kérem szépen PrezLee úgy eszik mint egy malac. Szóval az egész parkett tiszta paca, folt és PrezLee nyomokkal van tele. Még szerencse, hogy tegnap beszereztem amolyan “minden felületre” tőkéletes felmosó szert… És a másik szerencse, hogy ma péntek. Délután fogok takarítani.