Született kismalac a szüleimnél. Ez nem is lenne olyan nagy dolog, csakhogy az egyik kissé gyengélkedett, és nem tudtuk ha jó ötlet ott hagyni a többi között. A többiek kikezdtek vele, lökdösték, csipkedték a fülét, így jobbnak láttuk bevinni a konyhába. Igen ám, de kismalac nem gondolta ezt olyan jó ötletnek, így heves ordítozásba kezdett, meg kereste a megszokottat. Mondjuk ez érthető is. Ami fura volt, hogy egy ekkora kis lényből hogyan tud kiférni ilyen hangos és erőteljes visítás…
PrezLee nagyon rendesen viselkedett. Először furcsán nézte, majd megszagolta, nyalogatni kezdte és ő is nekifogott sírdogálni. Legyenek egy icipicit nagyobbak, biztosan lesz nagy kergetőzés az udvaron…
Érdekes volt látni, hogy a malac szinte egyáltalán nem tartott PrezLeetől, nem ijedt meg tőle mikor hozzá ért.
