Pif paff zbeng buff

Azt hiszem elég találóan sikerült “elmondanom” a tegnap esti hangokat, amelyek egyszer csak jöttek a közelből. Nyekkenés nem volt, tehát feltételezem nem volt olyan nagy a “Pif paff zbeng buff”. Lévén, hogy csak a holdvilág romantikus fénye volt  az egyetlen világító objetum, így nem tudom pontosan mi történt. Azt tudom, hogy kivel… Természetesen vele, nem is kell mondjam, hogy ez a lökött dobermann még magán is túltesz néha. Egy esti sétára ruccantunk ki velük, kihasználva a csodás őszi levegőt, ő meg rohangált jobbról balra, meg balról jobbra, fel és le, csakhogy akármennyire is jól koordinálja magát a sötétben valamit nem kalkulált bele a dologba és biza leesett…

Van, hogy ilyen napközben is megtörténik vele, amilyen szeleburdi, olyankor meg körülnéz mint aki azt se tudja mi történt vele és keresi a bünbakkot… Kicsit morfondírozik magában, majd tovább folytatja a rettenhetetlen  kerge vadász szerepet.

Minden vélemény számít!