Ma kénytelen voltam elmenni a kutya cuccos boltba és venni neki egy új pórázt. Kb egy hónapig tart ki, aztán időközben megrágja, beakad, kiszakad, elszakad vagy valami egyéb lesz vele. Na ma kettőt vettem, egy hosszat és egy rövidet, és utána visszasétáltam a kutyával a boltig és vettünk egy megfelelő méretű szájkosarat. Hogy miért is kellett…hááát elnézegettem az embereket, ma miközben mentünk a bolt fele, na meg máskor is, és ugye a kutya “neveletlen”, pimasz, húz és rángat. OK, benne van a pakliban valahol és még el kell telnie egy kis időnek amíg megtanulunk rendesen közlekedni. Igen ám de az emberek mindezt nem tudják…és valahol az jár a fejükben, hogy MI VAN AKKOR HA ELSZABADUL??? Hát igazán semmi… nincs neki az emberekkel semmi problémája… de az embereknek van problémájuk… mert idióták és frászolnak. Na meg ugye a dobermann legenda az a fejükben tényként él… hogy mindenkit megesznek. S akkor a saját nyugalmam érdekébe úgy döntöttem, hogy elkezdek vele szájkosárral járni. Szép lassan megszokja azt is, és ha olyan a helyzet (tömeg) akkor rácsatolom és sima ügy… amikor meg majd megtanul egészen rendesen viselkedni az utcán… akkor már másképp néznek rá is meg rám is az emberek… ugye ha nem rángatna össze vissza, akkor az a benyomásuk keletkezik, hogy biza jól nevelt, szófogadó eb, de azért tartsuk a távolságot.
Ja egy öregasszonynak majdnem csúnyát mondtam… de valahol visszatartottam magamat, és csak megjegyeztem, hogy ej de hisztis valaki ma…jó hangosan, hadd hallja… az egyéb hozzáfűznivalóimat pedig megtartottam magamnak… mert egy lépcső mellett mentünk el…ő meg nem volt nyilvánvaló merre akar menni… a lépcsőn akart felmenni, de teljesen a másik irányba közeledett. Ja és akkor a kutyán szájkosár volt. Meg voltam győződve,hogy a sétányon akar eltérni jobbra, de nem ő balra akart menni a lépcsőn, csak jobbnak látta téblábolni egy adagot… s elkezdett kommentálni, én meg “harcoltam” az ebbel, hogy ne szedje le a szájkosarát…
Mentem tovább pár lépést… egy idióta kapus, ácsorog kint és büszkélkedik azon, hogy az udvarról kiszabadult kutyája acsarkodva jön az enyém fele. Az enyém meg persze rángat… még jó, hogy nem ijedt meg. Végül nagy nehezen tovább mentem… a kutya meg folyton folyvást jövögetett és alattomosan hátulról kisebb nagyobb támadásokba lendült. OK mondom ebből elég… Felkap egy kő, kutya fele dob…és visszafordul a pasihoz, hogy most akkor szerinte ez így korrekt??? Ha elengedem és “SZÉTTÉPI” az ővét akkor ahhoz mit fog szólni??? Behúzta a vállát és behívta az ebet… PERSZE ha 😀 tudta volna, hogy PrezLee semmiképpen nem tépi szét… mert még kölyök, ráadásul az szuka is volt.. DE akkor is. A visszafordulásom az hatásos volt. Idióta barom népség. Na ez van, ezt kéne szeretni, nem fogom megtenni de idegeskedni se fogok miattuk. 😀 De röhögni annál inkább… mert a pasi enyhén befrászolt mikor látta, hogy NA aztán most felment a cukrom… 😀 😀