Pacifista dobermann

Ma ebéd után kivittük a két ebet a közeli mezőre egy rövid kis sétára. Mivel a környéken nem volt sehol senki, természetesen hamar el lettek engedve. Rohangáltak meg szaglásztak össze vissza. A másik domb oldalról egyszer csak 5 vagy 6 kutya rohant felénk, de persze elég messze voltak, csak afféle ráijesztési hadművelet volt. Csakhogy Győző ezekre begorombul és elkezd harciasan rohanni az ellenségek irányába. PrezLeet ezek a jelenetek teljesen hidegen hagyják, mármint az idegen kutyák, de nem tetszik neki a Győző támadó viselkedése. Így most is, mint már többször fentebbről ahol ő szaglászott azonnal rohant Győző fele, keresztbe, megállítani őt a csatába való rohanástól. Kissé elszámíthatta magát, mert általában csak elsuhan mellette és ráhördül, most azonban oldalból telitalálat volt: nekiment. Győző leesett, PrezLee tova rohant. Természetesen a csata azonnal abba maradt, ugyanis ezután Győzőnek elment a kedve a verekedéstől. Mármint a vakkantgatástól, mert Győző kissé mafla, nem tud verekedni. Hamarabb megcsípik az akkora kutyák mint a feje, de hát na…

Minden vélemény számít!