Önsétáltató doberman

Hétvégén PrezLee uraság csinált egy figurát… elment tekeregni. Szerencsére mindezt tette falun, ahol 1.) mehet egészen “kegyetlenül sokat” és nem találkozik csak esetleg valami kóbor ebekkel, amelyek esetleg megtépázzák, de ez már legyen az ő baja (amennyiben ugye nem szedik szét teljesen), 2.) ismeri a terepet.

Történt ugyanis, hogy kint voltunk falun. Apukám kiment vele és Győzővel a mezőre és egyszer csak PrezLee eliramodott és vágtatott mint aki se nem lát, se nem hall. Apukám visszafordult, gondolta ezzel “meghatja” őfelségét, de nem.. semmi reakció. Otthonról láttuk még amint eszeveszetten rohan fel a domb oldalon a másfél kilométerre levő “szomszéd” tanyájára.

Na itt vannak ebek, nem is egy, akikkel meg ugye akár jó nagyot verekedhetne is, de mit volt mit tenni? Semmit sokáig. Vártunk egy ideig, olyan fél órát, majd na akkor menjük valahonnan szedjük össze az ebet. Apukám elindította az autót, hogy na megy azzal. Erre még ki se hozta a kocsit az udvarról, mikor látom ugyanott a távolba a barnaságot rohanni, ugyanolyan eszeveszetten, de immár vissza. És igen, szépen hazajött. Megnéztem, nem láttam rajta semmi komoly nyomot, úgyhogy tudja a fene mit művelt.

Ma azonban egy kis sebet felfedeztem a fülében, nem tudom, ha ott szedte-e össze vagy máshol… nem halálos, nem is vészes. Mondjam úgy akárhonnan szedte, megérdemelte.

Minden vélemény számít!