Önkiszolgáló

Önkiszolgáló lett PrezLee. Na végre már nyugodt lehetek, ha nem adok neki enni, nem hal éhen… Mondtam már, hogy imádom amiért ilyen eszes??? Ja hát azt, hogy az agyamra megy amiért ilyen eszes??? Asszem mondtam ezt is azt is.

De térjünk csak a mai nap eseményeire…Reggel minden különös izé nélkül felébredtünk. Ha nem tettük volna most minden bizony ez a bejegyzés se születne meg. Jó. Utána megint nem történt igazán semmi. Én dolgoztam, PrezLee aludt. Délutánig megint semmi extra vagy extrém, a szokásos dög unalmas (zöld színű) kedd.   Olyan 3 óra tájt elmentem a citybe lófrálni, na meg dógóm volt  (mingyá gyüvők dógom van – Micimackó), meg piacoztam is meg vásároltam ezt meg azt. Ezután természetesen hazajöttem (megint bizonyíték rá, hogy itthonról írogatok..) és megkérdeztem PrezLeet ha jön e velem számlát fizetni 😀  Mert van egy cég akihez kutyával járunk számlát fizetni 😀

PrezLee ekkor megnézett, “hülye vagy te kedves gazdám” pillantással meg “hogy is kérdezhetsz ilyent, hogy megyek e” hát normi, hogy megyek és elkezdett fel alá rohangálni a lakásban… Jó. Mikor sikerült levadásznom, felcsatoltam rá a nyakörvet, magamra a kellékes táskát (hosszú póráz, egészségügyi könyvecske, buletin vagyis személyi igazolvány, zacskó, csere elem, empéhárom pléjer, 100 drb gipszkarton csavar, 2 pingpong labda – mingyá ezeket is elmagyarázom) és elindultam.

Na elértem egészen ki az utcára, a stopig, és vártam a zöld bácsit. PrezLee is várta, szegény mit is tehetne ha a nyakán van a lánc és a gonosz gazdája fogja a pórázt, nem engedi szeleburdi módon szökkenni ahova akar… és néztem ki a fejemből. Néztem jobbra, néztem balra… majd fel. Az égre. Majd még egyszer kétszer fel az égre és elkezdtem szörnyülködni… hogy jesszus itt bajok lesznek. Menjek vagy ne menjek.  Végül .. visszatáncoltam. Azt mondtam, ha nagyon kell nekije, hát pisiljen a pisilő helyen, de én ilyen Cudar (így hívták a német dogunkat is )  időben nem megyek sétálni…

Hát bevittem őkegyelmét a garázsba és vártam. Mert őkegyelme úgy döntött, hogy sztrájkol és ha nem a kedvenc fájánál pisilhet akkor inkább nem fog. Jó. Vártam rá kb 2.5 percet amikor úgy megeredt a zuhé, hogy jaj csak na. Még vártam hátha meggondolja magát, de végül nem tette, így a zuhogó esőben elindultunk fel. Aham, ki kellett rángatnom PrezLeet mert ő utálja az esőt, és jak nehogy tönkremenjen a bundája… Valami 1 perc alatt jó vizesre áztunk, annyira zuhogott az eső. Amíg a garázsból végigmentünk az udvaron, majd fel a lakásig… Szóval rémesen okos ötlet volt nem elindulni sehova.

Igen ám de ez kicsit sem vigasztalta PrezLeet…Nagyon megsértődött, sőt kimondottan durca lett. Megértem, azért ekkora kib@szásban rég nem volt része 😀 “felöltöztetem”, majd vissza az egészet… egy olyan jó órát, másfelet zuhogott, majd megállt és elmentünk végre sétálni…

S akkor az önkiszolgálásról is essen szó, ha már azt a címet adtam ezen bejegyzésnek… Nagynéném hozott egy nagy zacskó kenyérhajat. Amit elméletileg ki kell vigyek falura… Ha lesz mit. Ugyanis PrezLee felfedezte és nekifogott lakmározni belőle.  Na és persze megkapta a tápos zacskót is (azt már régebben…) amire időnként rájár. Ha a szobanövényeim is megtanulnák magukat kiszolgálni vízzel teljesen elégedett lennék…

Na ennyi.

Holnap ha minden jól megy jön kutyavendég hozzánk.  Persze gazdástól… na mert a kutyák csak úgy ritkán jönnek mennek kérem szépen.

——–

Na és a gipszkarton csavar meg a pingponglabda…

Hát az történt, hogy megkért az apukám vigyek neki gipszkarton csavart. szorgalmasan meg is vettem, majd a “rossz” táskába tettem. Azóta is ott van, mert a másik táskával voltam kint falun. Hiába na… nehéz a nők sorsa a mai világban, főleg ha van pár táskájuk…

A pingponglabda meg azért van ott… mert 😀  az is ott maradt egy jó ideje. De nagyon jó például ha PrezLee nem akar figyelni, megmutizom neki a pingpong labdát, és azonnal csupa fül lesz. Valószínűleg azért, mert soha nem játszodhat a pingpong labdával… Még a főtt pingpong labdával sem, ami amúgy még megvan, köszöni szépen  jól, a többi kacat mellett ücsörög az asztalomon.

Minden vélemény számít!