Október vége

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom :D. Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el 😀 totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott 😀 PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam 😀 Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse” 😀

Leave a Reply