Most már mérges vagyok, de nagyon. A napokban szépen begyógyult minden seb a karomon, elmúlófélben volt minden, erre tegnap és ma kiütöttem ismét. Sejtem és gyanítom, hogy ez tényleg már utolsó rúgás kell legyen, de baromira kellemetlen, mert ez nem csak viszket, de még ráadásnak fáj is. nem is csoda, hiszen félig kész friss bőrre jöttek ki ezek a jelenleg csaláncsípéshez hasonlító foltok.
PrezLee még mindig falun, sikerült végre zöld ágra vergődni apukám és közte, nem volt egyszerű, ugyanis PrezLee nem adja be könnyen a derekát. Holnap lesz ami lesz, de megyek utána, már nagyon hiányzik a “büdös dög”. Ellenben hősiesen bevallom, ez a két hét nélküle könnyebb volt. Szép dolog a kutyázás, meg jó dolog a kutyázás, de ha van kutya, reggel kelni kell, vinni, enni adni neki, attól függetlenül, hogy mondjuk reggel 5-kor sikerült csak elaludni…