Süt a nap. És ha süt a nap, akkor ki szoktam menni a folyosóra friss levegőt (khm bagót) szívni. Sokszor a szomszédasszonyom is kijön és akkor megvitatjuk a világ dolgainak egy részét. Egy két cigi, majd mindenki megy dolgára. Ekkor éppen arról beszélgettünk, hogy hány évig szoktak élni a kutyák, mert valami nagybácsijának hirtelen elpusztult a 10 éves német juhásza, és természetesen azért kapott agyvérzést mert nem párosodott… na igen, 10 évesen. Mondtam is a csajnak, hogy szerintem ez mese, méghozzá habbal a tetején, és 10 évesen már sajnos érvénybe lép az öregkor. Főleg ha nagy testű kutyáról van szó. Nem szabály de már egyre valószínűbb, hogy nem “húzza” sokáig. Persze kivételek vannak, és sok minden függ attól, hogy az a kutya, hogyan volt “karbantartva” az élete folyamán. De átlagnak nézve kb, ott van, nem azt mondom, hogy rendben van… de várható.
Ekkor mondom neki, hogy hát igazából az KB. úgy van, hogy minél nagyobb testű az a kutya, annál valószínűbb, hogy rövidebb lesz az élete. Mert belegondolva szinte.. nem épp de szinte egyforma méretű kölyökből az egyik nő egy kicsit, mig a másik hatalmasra fejlődik. A testnek ez egy nagy megterhelést jelent. Ugyanakkor felnőtt kutyaként is a szív, a máj a minden sokkal nagyobb testet kell ellásson, mint tegyem fel egy kicsi kutya esetén.
Na és itt jön be a “nem én mondtam” 😀 … Ezeket a dolgokat vitatjuk, mikor szó jön a kis testű kutyák és azok élettartamáról… erre azt mondja a csaj, hogy “de kár”… kérdem én, hogy miért… sejtelmesen félig bólógat egyet a fejével, arra amerre az anyósa lakik (a másik lakás) és azt válaszolja, hogy háááá csak. Na igen, megértettem mi a baja 😀 Nem vitattam… igazából sajnálom azt a szerencsétlen kutyát. Már régóta nyűg a gazdái nyakán… de valahol meg is szokták. És szegény kuty kicsit idegbajos. Na meg a gazdái is rátettek egy lapáttal, mert egyáltalán nem tudták, és most se tudják kezelni… Majd elmúlik nekik is…