Nehéz napok…

Úgy tűnik véget értek a nehéz napok. Vagy már nincs sok hátra… Legalábbis amíg Győző is lecsillapodik a nagy félelmében… Kezdődött azzal, hogy tüzelt valami kóbor kutya a környéken, ennek következtében “udvarfogságra” voltak zárva a mieink, vagy legjobb esetben pórázos sétára. Mindez majd két hétig. Győzőt még úgy ahogy el lehetett engedni, ha megfelelő távolságra értünk a tüzelő kutya és társai tanyájától, ellenben PrezLee a világ végéről is képes volt elszaladni. Ahogy el is szaladt 2x is. Aránylag sebesülés nélkül megúszta, de vagy 2 óra után érkezett vissza. Teljes delíriumban létezett, nem hallotta a nevét, nem lehetett “beszélni” vele.  Onnan tudtuk, hogy elmúlt ez az egész, hogy aránylag nyugodtan végig aludták az éjszakát, mindenféle holdra való üvöltés, nyekegés és egyéb ismeretlen hangok kitartó ismételgetése nélkül.

Alig lett ennek vége, kezdődött a karácsonyi tűzijátékok időszaka.  PrezLee-t annyira nem izgatja a tűzijáték, petárda hogy horkolva aludt mindvégig, még csak fel se emelte a fejét. Győző azonban teljes totálisan össze meg vissza tojta magát az első petárdát meghallva és berontott a házba, be egyenesen a fürdőbe, ahol a kád alá akart bemászni. Mint régen kölyök korában. Persze az ember tipikus reakciója pont a lehető legrosszabb: “jaj szegény kicsi kutyuli mutyuli, hadd maradjon bent, még simogassuk meg a fejét is”, érezze milyen okos dolog félni.  Végül csak kitettem a szűrét, majd szépen bezártam az udvaron. Elvégre van neki helye, ahol biztonságban kéne érezze magát. Mivel a helye egy a garázsban levő beugróban van kialakítva, most bezártam a garázs ajtót, ne tudjon kijönni. A nyafogásáért meg nem “dicsérgettem, simogattam és babusgattam” hanem jól lehordtam, hadd vegye csak észre magát, hogy ez a csiricsáré viselkedés nem elfogadott.

Mivel vagy kétszer háromszor nekiment teljes gőzzel a garázs ajtónak, szilveszter éjszakára már jobban készültünk.. Egy igen komoly láncot találtunk, így ezt az éjszakát, ugyancsak ott töltötte és láncon…Ahhoz képest, hogy szilveszter este volt, nagyon lightos robbantgatások voltak itt ott a faluban, az utcában azt hiszem még egy petárdát se robbantott el senki…  Győzőnek azonban nem volt könnyű dolga, csak épp “süket fülekre” talált. Na jó, nem süketre, mert hallottuk, de nem mentünk ki vigasztalni, csak vagy kétszer szóltam rá, hogy hagyja abba.

A vicces a dologban, hogy Győző nem volt épp “petárda párti” de ennyire nem is félt. Csakhogy első évben, karácsony és újévkor a lakásban tartózkodott, mert el volt törve a lába! Második évben meg “bekérezkedett”, és anyum ellágyult így beengedte… na most erről kell leszokjon.  Az, hogy csak úgy az udvaron csámborogjon, nem is jöhetett szóba, ugyanis a részeg ember az általában nem gondolkozik logikusan és még csak heccből is az udvarba dobhatja a petárdát, csakhogy idegesítse a kutyát… Igen ám, de ahova be volt zárva, oda nem dobhat, így bár kegyetlen megoldásnak látszik, de ez volt a lehető legésszerűbb.

Minden vélemény számít!