Napsütés

Gyönyörűen sütött a nap amikor ma sétálni indultunk. Természetesen PrezLee azonnal lázba jött, hogy észrevette a készülődést. Miután kiértünk a mezőre és láttam, hogy sehol semmi “ellenség”, elengedtem. Látni kéne ahogyan ez a kutya MINDEN alkalommal úgy tud örvendeni mint aki két hete nem volt kint. Az emberek sokat tanulhatnának az ebektől és a bolondos ugrándozásból amit annak örömére, hogy sétálni mehetett vágott le. De nem… mi emberek mit teszünk? Mindenféle borús gondolattal a fejünkbe, lehajtott fejjel megyünk és duzzogunk vagy éppenséggel bosszankodunk olyan dolgokon amelyek amúgy sem tőlünk függnek.  Hol az a baj, hogy hideg van, hol az, hogy meleg, hol a politika bosszant, hol egy törvény vagy egy hír csap fejbe. Mindig találunk valami okot, ami “jogot ad” arra, hogy boldogtalan, morcosok legyünk.

Hazafele jövet találkoztunk a “másik csapattal”. Anyumék mentek felfele a dombon, jelen esetben Balázzsal.  PrezLee észrevette őket és szinte remegve el akart rohanni hozzájuk. Rászóltam, hogy vissza. Erre megtorpant, majd mellettünk jött ment. Egyszer kétszer indult volna, de minden alkalommal rászóltam. Bevallom, meglepett a “szófogadása” 😀 PrezLee nem olyan kutya, hogy megtegye amit mondok neki 😀 Neeem.. nem azért mert el lenne kényeztetve, dehogy dehogy… ezt úgy nevezik, hogy “egyénisége van neki” kérem szépen…

Lehet, mégiscsak “normális” eb lesz belőle? Kötve hiszem… de azért az jó lenne, ha a gyere ide, a maradsz és a vissza nem lenne falra hányt borsó… 😀

Minden vélemény számít!