Na végre!

Kimentem az eb után, és egy olyan negyed órás egyhuzambani örvendésben volt részem. Nem bírta abbahagyni az ugrálást, a simulást és az örömködést. Szegény Győzőt nem bírtam megsimizni egy cseppet sem, mert azon nyomban lökte el, csak őt simogassam. Ezután leültem ebédelni, és természetesen rögtön szorosan mellém telepedett, ott vigyázott rám. Kicsit később elmentünk egyet sétálni a rétre a két “kicsivel”, úgy rohangált mint a szélvész. Miután visszajöttem a “történelem megismétlődőt!!!” … ugyanis még Tedi kutyámmal történt az, hogy amikor otthagytam a szüleimnél egészen szótfogadó, rendes volt…amig nem voltam jelen. Ahogy megjelentem természetesen apukám szava már falra hányt borsó volt…meg se hallotta. Erre PrezLee is végigprodukálta ugyanezt…apukám helyre akarta küldeni, ő meg csak nézett a bársonyos szemeivel, még a fejét is forgatta egy kicsit mint aki “nem érti” mit is akarnak tőle, de hogy a helyére menjen???? No nem, ez még csak az eszébe se jutott… bezzeg amikor én mondtam, hogy ülsz, azonnal végrehajtotta 😀 Na igen, persze dagadozott a májam rendesen 😀 😀 😀

Mikor a séta is megvolt bepakoltam a kocsiba PrezLee-t és hazaautókáztunk. Most természetesen pihen…ezalatt a pár nap alatt jól kirohanta magát Győzővel.

Minden vélemény számít!