Na kiállítás témája

Kezdeném azzal, hogy rém fárasztó… lehet, hogy PrezLee egy jó lapáttal még rátesz, de amúgy is rém fárasztó!!! Reggel 6 órakkor ébredtem, majd elvittem sétálni, és szerencsére PrezLee rendes eb, reggel elvégzi a dolgát és délutánig nincs vele gond… mármint nem kell szedegessem a produkcióját mondjuk a kiállítás közepén… szóval reggel sétáltunk, és ez is olyan volt mint bármelyik másik nap… ma is le akarta szedni a kesztyűmet, mert ez most már mindennapi dolog. Fél nyolc fele indultunk el. Menet közben két magyarországi autó a nyomunkba szegődött… végül elértünk, leparkoltunk és ettől a perctől kezdve PrezLee megkergült… Nyűszített, nem találta a helyét, szökkent, szóval minden ami hozzá tartozik.

Bejutottunk a kiállítás területére is, majd megkaptuk a ringet és a számot meg a katalógust is… Ezután szabad foglalkozásként elmentünk és megvásároltuk a vékony nyakörvet… na ennek fölöttébb nagyon örvendtem, mert így valamennyire kordában tudtam tartani a herceget… Így sem volt valami nagyon könnyű dolgom… mert PrezLee totál “belendüld”. Na nem is csodálkozom, hiszen annyi annyi játszópajtás forma volt ott, és ő meg egyetlen egyel se játszódhatott!!! Hát ekkora igazságtalanságot!

PrezLee ismét a csúcson volt… mint mindig. Most ő volt a hangzavar egyik fő forrása… Szinte két órán keresztűl ugatott, majd egyhuzamban… Már nem csak én röhögtem rajta, hanem a dobermannosok nagy része, meg az arra járok, meg végül is mindenki… persze voltak akik rossz szemmel néztek ránk, de egyszerűen ő nem akart lecsillapodni… a himnuszt is megugatta, de ez még az elején volt. Jelentem, hogy 12 óra után valamivel “normálisabb” lett, és azután már csak 10 percenként kürtölte világgá a nemtetszését.

Fotót egyetlen egyet se készítettem, mert választanom kellett… biztos kezekben tartom a kutyát, na igen a póráz végétől, vagy elengedem galibát okozni és fotózok kedvemre… Nem igazán vágytam arra, hogy totál káoszt okozzon, a fotógépet se akartam tönkre tenni, így inkább fotók nélkül maradtam… van ilyen is.

Végül “nagyon igéretest” kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyökei még puhák. Még ácsorogtunk egy adagot, majd szép lassan hazafele indultunk, de menet közben meggondoltam magamat és kijöttem falura. A kutya agyilag ki van fáradva… ez látszott rajta, hogy ahelyett, hogy Győző kergetésbe kezdett volna ácsorgott az udvaron. Holnap van még egy hajrá, kiváncsi vagyok hogyan fogja végighisztizni a holnapi napot is…

Még hozzátartozik a vicces részhez… hogy kiderült létezik valami kis könyvecske… amibe a kiállítás eredmények lesznekszépen bevezetve. És már nagyon közel volt a “bevonulásunk” pillanata, amikor kiderült, hogy hát azt be kellett volna szerezni… na ekkor átvágtuk magunkat a tömegen, ami elég komplikált művelet volt, beszereztük a könyvecskét és visszavágtáztunk. Még volt egy pár lebírálandó kutya előttünk, vagyis sikeresen vissza is értünk.

Minden vélemény számít!