Estefele adtam neki enni. De mivel ma valami csirkehúsokat is kapott, hát odaadtam neki a kaját, leterítettem a szokásos újságpapírt (mert mi környezet barát módon előbb még használjuk maszatvédelem ellen, és utána dobjuk ki) és kizártam a konyhába amíg eszik.
Hallom a csámcsogását, lefetyelését egy ideig. Aztán rövid csend következik. Majd hallom, hogy kajtat valamivel. Még szokott, teszi veszi a tálját miután elfogyott, bökdösi meg mittudom én. De ez más hang. Kimegyek és szétnézek… PrezLee kihalászta a szemétből a sajtos dobozt és azt nyalogatta előszeretettel… jó. Még más apróbb szemetek is voltak szétszórva. Összeszedtem mindent. És bejöttem. Még kint hagytam. Erre hallom, megint kajtat valamit.
Megyek ki… Persze mire kiérek már felvette az ártatlan szemeket is. És ül a helyén mint a “jó kutyulimutyuli”. Szétnézek.. sehol semmi. Na mi a fene, mert valami huncutságnak csak kéne lennie. Elárulja magát az biztos. És akkor látom. A konyhaszekrény mellett szépen letéve egy fél tasak liszt.
Érdekes. Mert ez egészen hátul volt. Biztos segíteni akart nekem főzni valami finomat… 😀 😀 . Na hát ejnye bejnye… mondtam én, hogy nagyon rendes ebem van… segítőkész kis konyhatündér!