Mindig mondta…

Anyukám, hogy a szobába nem illik labdázni… de ma labdáztam, (PREZLEE A HIBÁS!!!) PrezLeevel… fal-labdáztunk, miszerint nekidobtam a teniszlabdát a falnak, az visszapattant és ki mennyire volt ügyes elkapni azé volt a labda… már régóta játszottuk ezt a “szobateniszt”, és eddig minden bizonnyal ügyesebb voltam, mert a falon levő órát sikerült kikerülnöm a dobásokkal.  Ami késik nem múlik alapon ma felkaptam a szobába hányódó játékok közül a teniszlabdát és EGYETLEN jól célzott mozdulattal pontosan az óra közepébe vágtam, de olyan tökéletesre sikeredett a mozdulat (erő+irány+szög), hogy az óra azonnali hatállyal megadta magát, hatalmas csörömpöléssel landolt a szőnyegen, még a szeg is kiesett a falból.

Csak álltam és néztem döbbenten, főleg azért mert két napja fal-labdázás közben úgy finoman figyelmeztettem saját magamat, hogy jó lenne azt az órát elköltöztetni ha már ilyen marhaságokkal foglalkozom a szobába, mert egy nap szépen leverem… Ma eljött ez a nap.

Eddig se igazán voltam tisztában a pontos idővel de ezentul még nagyobb bajban vagyok… vagy mégsem? Pár napja észrevettem, hogy míg a számítógépem óráján mondjuk dél van… a fali órán délután 5 óra…

Vagy akkor most nézzük pozítivan a dolgokat? Üveg cserép szerencsét hoz? Esetleg “legalább nem kel elemet vennem abba is?… ” vagy akár mondhatom, hogy ááá nem is tetszett, meg azt, hogy legalább nyugodtan labdázhatunk, egy törékeny tárgyal kevesebb van a szobába… mert még maradt 😀 Ott van pl. a monitorom, a virágaim, a hangfalaim, ablakok… szóval van még mit puszítani!

Végsősoron tiszta szerencse, hogy se nekem se PrezLeenek nem lett semmi bajom ebből a kalandból, jól felporszívoztam a szilánkokat és folytattuk a labdázást.

Minden vélemény számít!