Szigeteltük az ablakokat. Olyan vékony szigetelő csíkokkal, amelyeket fel kell ragasztani az ablakra. PrezLee bejött a szobába és minden áron ott akart lenni az akció kellős közepén. Nem lehetett tőle mozogni, mert minden pillanatban jobban és jobban tolakodott, hogy lássa mit csinálunk, merre mozgunk és főleg miért.
A költözés miatt ugye mindenféle frinci franc van még itt a szobába, számítógép cuccok, kábelek, cipők, ruhák halomban, hiszen a szekrények tegnap megérkeztek, de még nem sikerült beköltözni.
Erre jön PrezLee és minden kábelt egyenként megszagol, megnéz, föltétlen ellenőriznie kell mindent, nehogy valami ne legyen rendben. Persze tök aranyos ahogyan felveszi azt a tudományos kis pofiját és figyelgeti a dolgokat de aztán egy idő után már kezd idegesítő lenni, mert nem lehet tőle működni 😀 ilyenkor jön a “menj nézd meg nem-e vagyok kint” című bolondítása, és szerencsére ilyenkor őkegyelme kirohan megugatni a nem létező ellenségeket és vagy tíz percig el van ezzel foglalva.