Menj a helyedre!

Szegény ebem… kilakoltattam. Az történt, hogy kissé átrendeztem a lakást. Csak épp egy picit. És úgy néztem ezután én fogom elfoglalni az íróasztalommal télvíz idején az ő helyét. Nem másért de kellemesebb kicsi helyen de melegben dolgozni, mint nagy helyen de hidegbe… Fogtam magam, vettem a kis szőnyeget, meg a párnáját és átköltöztettem a lépcső alá. Csak nézett, hogy mégis, hogy képzelem és mit gondolok. Majd szóltam neki, hogy menjen a helyére. Továbbra is nézett bután, majd elindult a megszokott sarkába, de közben kapcsolt, hogy ejsze nincs ott a “helye”, de valahol nem akart bebújni az új helyére sem. Pedig nem zavarja a feljáró, nagyon is jól elfér tőle.  Végül bejöttem és őt kint hagytam “gondolkozni” 😀

Jó másfél óra után mentem vissza, és természetesen elfoglalta az új helyét. Ugyanis máshol csak parketta van, az az egyetlen kellemes, alvásra megfelelő hely. Így gondolom elunta magát, megcsekkolta mi van abba a sarokba, majd lefeküdt és aludt egyet.

Tiszta szerencse, hogy többször van váltogatva a helye, vagyis falun is van helye, meg hol kint a konyhába, hol a szobába aludt, így a hely neki ott van ahol a pokróc, vagy párnája található.

Leave a Reply