Megfigyelések

Lejegyzem őket mert érdekesek…

PrezLee ugye a saját kocsival szokott kocsikázni és külön kocsikázási sajátosságai vannak. Például, hogy a két szék közé fészkeli be magát s onnan figyeli az utat és a járókelőket.  Megvan hova teszi a lábát és a fenekét, hogy neki kényelmes legyen az utazás. Mindezt ő agyalta ki ebben a formában, engem meg nem zavart (csak néha most mikor ezzerrel csurog a nyála a melegtől) úgyhogy maradt.

A másik utazási póz, hogy a kocsiban hátul néz ki. “felkönyököl” mint valami kisasszony (régebbi fotó, de a könyöklés ugyan ez) . Így a hátsókat szórakoztatja, sokszor integetnek neki, még grimaszkodó úriembereket is láttam… aztán persze nevettek, csak épp vicces volt, ahogyan az öltönyös emberke szórakozik az ebbel… aki még csak egy pillantásra se méltatja 😀

A harmadik kocsikázási szokása ennek a drágalátos ész dobermannak az a “lobogó fülek” féle. Amikor is kidugja a fejét a hátsó ablakon és onnan szemléli a dolgokat. Ritkán megtörténik olyan is , hogy az első ablakon próbál kinézni, mivelhogy olyankor a hátsó be van csukva.

Na de ma nem a saját járgánnyal mentünk és a kavarodás az volt, hogy nem a soför felőli ablakot nyitottam meg (úgye hátranyúl kinyít…) nem az volt kézné. Az elején csak nézte mint Bálám szamara, és nem értette. Mind a másik ablakhoz akart menni.  Hátrafele is próbált elhelyezkedni, de nem tetszett a látvány, mivel… hát még egy jó méternyi kombi rész volt ott, nem direkt kifele látott. A székek közé se tudott betámaszkodni 😀 mert nem volt hova tegye a lábát.

Na de komoly gondok az utazással nem voltak.

A vízben fürdéskor az a fura érzésem támadt, hogy nem értette mi lett velünk, mikor eltüntünk a vízben. Nekifogott ugatni és nem akart egy “fránya fej” után ugrani, neki az egész ember kellett de azt nem látta. Onnan gyanítom, hogy nem fogja fel, hogy a fej alatt ott vagyok én is a vízben, hogy az emeletről se mindig vesz figyelembe. Volt olyan, hogy a kezemet lenyújtottam (majdnem leestem de mindegy), ő felugrott, megszagolta és amikor szagott kapott, annyira elkezdett csóválni mint amikor hazaérek… Szóval mintha ott se fogná fel, hogy amiért én nem látszom, még ott vagyok. És igy lehetett ez a vízzel is.

Mikor mi nem voltunk bent a vízben, akkor előszeretettel bevonul, meg ilyenek, de érdekes módon mikor mi fürödtünk ő nem jött be…