Tudja a fene, de PrezLee mindig magas érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy “megmagyarázza” mi a baja. A tegnap délután esett az eső, későn kaptam észhez, elázott a pokróca. Sebaj, kiterítettem a korlátra, napközben amúgy is bent alszik a padlócsempén mert hűvösebb, estére lepakoltam egy szőnyegből lett fekvőalkalmatosságot. Csakhogy nem vettem észre egy dolgot: a délután megázott pokrócából elkezdett kicsöpögni a víz, az meg szépen eláztatta a szőnyeget, mire PrezLee aludni ment volna. Én mit sem sejt kitessékeltem a szobából tudva, hogy előtte egy órával kikészítettem más alvó alkalmatosságot neki. Ki is ment, de nem telt el bele fél perc, besétált és nagyon bárgyú szemekkel nézett rám.. Az hogy nem a dolgát kell elvégeznie tudtam, hiszen előtte 10 perccel jöttünk be a sétáról, éhesnek nem éhes, mert a séta előtt nem sokkal tömte magába a fél vedernyi kaját… de nyilvánvaló volt, hogy valami baja van… Kimentem és láttam, hogy a helye teljesen fel van túrva… Na jó, elrendeztem, és ekkor észleltem, hogy “egyik sarka” kicsit vizes, de igyekeztem úgy teríteni, hogy ne azon kelljen feküdnie. A sötétben látszott rajta egy folt, nost azt “kikerültem” úgy hajtogattam, hogy az félre essen… Nem taperoltam végig az egészet, és meg voltam győződve, hogy ahol nem látszik ott biztos nem is vizes… Csakhogy PrezLee megint bejött a szobába és megint csak nézett bárgyú szemekkel, nem reagálva semmi utasításra, hogy menjen a helyére… Végül ismét kimentem és ekkor derült ki, hogy a szőnyeg jól megszívta magát vízzel és ott is nedves ahol nem látszik, csak néhány kis sarka száraz… Na jó, nyomás az emelet, kerestem valami harmadik szőnyeget, de azt már egyenesen a konyhába terítettem le, mert ha az is elázik, nem lesz mire fektessem az úrfit…