Elnézegettem a képet ezzel a malackával és hihetetlen mennyire sovány volt! Azóta “kéccerakkora” lett, és most már minden minden arra utal, hogy remek kis házi malac lesz belőle. Kezdetben természetesen alig lehetett megérinteni, azonnal okvetlenkedett, most meg megy az emberhez, dörgölőzik és ha simogatva vagy vakargatva van akkor kiül a vigyor a képére.
Nem kicsit izgultunk, ugyanis szegényke nagyon fiatalon lett “elválasztva”, és nagyon hamar kénytelen volt megtanulni enni. Kezdetben cumival próbáltuk, nehezen ment, majd észrevettem, hogy ha a földön van a tej, szépen felnyalogatja. Na innen már csak egy lépés volt, hogy a kaja a tányérba kerüljön, és ott is megtalálja.
Már szinte 2x akkora mint az első fotókon, már nem látszik egyetlen bordája sem.
PrezLeet nagyon szereti, egyszer kétszer összetévesztette a mamájával, és jól megcsípte PrezLeet. Természetesen PrezLee megszeppent ettől, azonnal felugrott és nem mert visszafeküdni a helyére.
Annyira aranyos, hogy amikor a malacka ki van engedve járkálni, azonnal odamegy PrezLeehez és üdvözli, az pedig nekifogja pucolgatni, majd mint egy kölyök kutyával nekifog vele játszani. Természetesen sokkoló, amikor szinte az egész malacot bekapja, de eszébe nem jut bántani ezt a kis teremtményt. Amely szerintem hamarosan a fejére fog nőni 😀
Jöjjön már a tavasz, mert lesz itt móka a malaccal!