Lelövöm!!! Prezleet persze. Ma nagyon az agyamra ment. Ez meg leginkább akkor történik meg mikor valami olyan munkám van, amire maximálisan oda kell figyeljek és ő nekifog “idegen nyelvet” beszélni. Magyarul mondva nyávogni meg vinnyogni. Hogy mi baja van, azt ő sem tudja, mert igazán semmi, csak épp unatkozik. Ja meg észreveszi, hogy nem figyelek rá és akkor sóhajtozós, nyafis lesz a hangulata. Ellenben ma már közel álltam, hogy veszek a teás csupromat és jól hozzá vágom, mert tessék csak elképzelni… fekszik valahol és egyszer csak “nyaff”. Majd még egy nyaff, majd még egy még egy még egy és még egy. És hihetetlenül kitartó!
Addig addig nyafog, míg ugye már képtelen vagyok egy szikrányit is odafigyelni, rászólok, de nem hatja meg… sértődött lesz, de még jobban rázendít a most már enyhén felháborodott dühösebb nyafogásba. A rossz, hogy addig csinálja, míg nagyon feldühít és már ráordítok . Na akkor megszeppen és a helyére megy. Aránylag csendben ül egy darabig, legközelebb akkor “jelentkezik” ha tényleg valami baja van. Mondjuk pisilnie kell…
Az idegesítő a viselkedésében, hogy igencsak képes kihozni a sodromból ezzel és csak akkor hajlandó abbahagyni ha már nagyon dühösen ordítok rá. Addig csak folytatja. Mintha próbára akarna tenni, hogy meddig bírom idegekkel. Nos legközelebb azt hiszem megint alkalmazom a pohár vizes trükköt, ami elég jól bevált egyszer. Csak a szekrény is vizes lett…
Na persze ehhez még hozzá kell adni, hogy miután így “összeveszünk”, a nagy hallgatás után jön a békülés és akkor olyan “na ne haragudj” képpel közeledik. Teljesen megváltozik az arckifejezése, amikor szólok hozzá és megkérdem barátságosan, hogy akarsz menni???
Nagy figura ez az eb.