Lelépősdi, megharapósdi

Játszunk, pontosan nem tudom, minek nevezzem, amolyan lelépősdi, megharapósdi a legmegfelelőbb. Persze se igazi lelépés nincs, és megharapás sincs. Ellenben a postás tuti biztos elrohanna világgá, ha meglátná ezt a fajta játékot. Aminek a végén, mintegy felbuzdulva a játékban PrezLee már amolyan hörgés szerűen morog. De játékból. Megfogja a karomat is, de egyáltalán nem szorít. Teljesen hihetetlennek tűnhet, de egyetlen egyszer se fordult meg a fejemben, hogy netán “bevadulna” és tényleg megharapna. De aki nem ismeri a játékunkat, azt hinné hű de nagy dolog. Az egyetlen sérülés lehetősége, hogy megkarmol a nagy kapálódzás közepette.

A játék valahogy úgy van… én teszem magam, hogy lelépem. Megérintem a lábammal a lábát, körmét, erre elhúzza a lábát, és próbálja elkapni a lábam vagy karom, közben ugye megint megpróbálom, ő megint elhúzódik, és így megy ez amíg meg nem unjuk. Amolyan jó szórakozás hülyegyerekeknek ez a fajta játék. A vicces igazán az volt, mikor ilyen tőlem tanult hülyeségeket átvitt és Győzőnek mutatott be. Kár, hogy mostanság nem nagyon játszanak…

Minden vélemény számít!