Ma is több mint 13 kilométert tekeregtünk. Szerencsére modern GPS divájszokkal vagyunk felszerelkezve, meg ilyen olyan tracking program van rajta és az szépen jelzi mennyit mentünk. Mi. Azt, hogy a kutya mennyit tesz meg fogalmam sincs, de biztos 5x annyit mint amennyit mi. PrezLee biztosan. Győző csak 1.5x annyit mint mi, ő sokkal lassúbb fajzat.
PrezLee azonban nem normális, és a városban azt sem tudom mit csináltam volna vele. Legalábbis jelenleg itt falun neki ideális, kedvére mozoghat, az udvar messze nem elég neki. Győző már jobban megelégedne rövidebb sétákkal, és az udvaron ténfergéssel, ki is fárad, de azért mikor indulunk ő is nagyon boldogan ugrabugrál.
PrezLee “veszedelmesen” sokat rohangál. Olyan is előfordult, hogy negyed órát el volt tűnve, mindez olyan helyen ahol kilométerekre nem volt semmi, és rohant fel le, láttuk a dombokon, majd mégis oda talált ahol mi voltunk. Ezzel szembe Győző egyszer indult el PrezLee után, PrezLee a nyúl után, de PrezLee miután üvöltve kergette a nyuszit, és az már jól elrohant tőle, szépen ívben kanyarodott majd szélsebesen visszatért hozzánk. Győző persze csak fél utat tett meg, mert jóval hamarabb hátra maradt, majd PrezLeetől is lemaradt és egyszer csak egyedül találta magát a kerek erdő közepén. Hiába kiabáltunk, biza ő nem hallotta, és nekiindult hanyatt homlok visszafele azon az úton ahol mi jöttünk. Hamarosan azonban észbe kaphatott, hogy ott nem vagyunk, mert mi is visszafele indultunk és egyszer csak találkoztunk. Teljes rémület volt a szemében…
Szóval… PrezLee, meg úgy amúgy a doberman is ideális sportkutya. Tényleg igaz az amit a kutyás könyvek írnak a fajtáról, hogy fáradhatatlan, de az is, hogy iszonyat nagy a mozgás igénye, ha ezt nem kapja meg, valamit fog “okoskodni”, és szétszedi a házat is.