nincs-kep

Köszöni szépen jól

Észrevétlenül telt el a PrezLee negyedik születésnapja. Mármint totál megfeledkeztem róla. Nem volt szép dolog részemről. Na de egy pár szó erről a bolond dobermanról… Most, hogy falun lakunk, neki ez hasonló a paradicsommal, kivétel persze mikor hideg van és tél, na meg esik az eső. Azon kívül naponta kirohanhatja magát, meg a kerítés mellett megugathatja a megugatni valót, van “Győző barát” akit piszkálhat állandóan, nagyokat zabál, majd megkeresi a kis dombocskát amire felkucorogva tojik.

PrezLee egy jó kutya lett, bár ezt nem kell a szó szoros értelmében elhinni. Nagyon temperamentumos,  nagyon önfejű, szórakozott és lökött, máskor meg nagyon macska, bújós és szívet olvasztó addig, hogy már le kell vakarni, és ellökdösni,hogy abbahagyja az olvadozást.  Bizonyos hangsávokra totál süket, többek között azokra amelyek a “Prezlee ne húzz”, “PrezLee lábhoz”, “PrezLee csillapodj” és “PrezLee GYERE IDE” kifejezéseket tartalmazzák. A “gyere ide” különös  hatással van a járására, az addig virgonc ügetésből hirtelen lassú alig alig lépkedés lesz, és még fontos lepisilni való is akad menet közben…Kivétel erre ha valami MIATT kell lábhoz jöjjön, az nagyrészt elképesztő módón működik. Nem mindig, de azért sokkal inkább jön ha van valami (ember, kutya állat autó) mintsem ha nincs semmi. Nyilvánvaló felülbírálja a parancsolgatásom és eldönti, hogy csak baszogatom mert semmi amiért hozzám kéne jönnie nincs…

PrezLee nem mászik az ágyra, nem mindig lopja le a húst az asztalról, de azért ez inkább csak véletlen, ha kint van felejtve valami és ő egyedül van vele, akkor enged a csábításnak. PrezLee a legzabásabb a három kutya közül, majdnem többet eszik mint Győző, ja és hamarabb vágja be, olykor olykor terhes-pocakot eresztve pár órára.

Hát nagyjából ennyi. Azért egy kicsit hiányzik a sok kölyökkori csínytevése. Minden napra akadt valami amitől fogtam a fejem…

Minden vélemény számít!