Ma 4 körül elindultam sétálni. Kicsit fáradtnak éreztem magamat, úgy terveztem lerohanunk pár köröcskét gyakorlatozás képpen a kutyával majd hagyom egy kicsit játszani a pajtásaival és egy kettő hazajövök. Na már azt is kezdem eltervezni, hogy többet nem tervezek!!! Mert természetesen nem lett semmi a nagy tervezgetésemből…
Elindultam és az utca végén nagyon bántam, hogy nincs nálam a fotó gép. Egy alak, olyan 40-45 éves hanyatt feküdt a földön, csupa vigyor volt az ábrázata, a táskája a feje alatt és “napozott”… mármint olyan volt mint aki a strandon a csajokat nézegeti ahogy ellibbennek előtte… Ami kissé hibádzott, hogy nem volt sehol semmi strand, fürdőruhás csajok se lézengtek arra, és a nap se sütött már oly erőssen, hogy napozni lehessen… Na de egy tök részegnek gondolom ez nem okoz nagy dillémát… Egész a teniszpályákig röhögtem rajta… Egyesek, akiknél volt telefon megálltak és fotózták, ő meg mint aki jól végezte dolgát elterülve, vigyorogva sziesztázott az aszfalton… Jól kezdődik a délutáni séta gondoltam…
Kicsit időztünk a teniszpályák mögött majd elindultunk a fellegvárra. Már volt ott egy kistermetű, enyhén dobermannos 7 hónapos kutyi ott, akivel PrezLee majd 1 órát rohant mint az eszeveszett… itt dölt dugába a “majd egy kicsit gyakorolunk” tervem… mert a két lököttet nem lehetett leállítani! Egy adott pillanatban PrezLee rajzfilmbe illő pofára esést hajtott végre, de felszökkent és rohant tovább mintha mi sem történt volna. Kicsit később megérkeztek a többiek is. Majd elindultunk egy körsétára. Igen ám, de PrezLee nyakából az egyik villogó elveszett… a másik meg itthon van, szóval semmi hasznát nem vettem. Hiába na olcsó húsnak híg a leve alapon letudtam ezt is, végül is jó, hogy még van egy… Így ma PrezLee nem volt a Gyűrűk ura, pedig megnéztem volna milyen szépen villog ma is.
Alig indultunk el a körsétára, hát mit látnak szemeink: a sétányra egy fiatal pár (gondolom a csávó taxis) kocsistól be van húzva, ott ücsörögnek a motorháztető tetején, és romantikáznak… mint az amerikánus filmekben… kész röhelyek voltak, mert ehhez természetesen hozzájárul, hogy a hires Manele zörögjön a kocsiból jó hangosan… szerencsétlenek 😀 gondolták, hogy valami jó dugott helyre bújtak be, erre jön egy halom ember nagy dög kutyákkal….
Nem volt kedvem tovább körözni, pedig ma vodkás kávé, vagy kávés vodka volt a “menű”, így a lépcsőknél elbúcsuztam és szépen hazasétáltunk.