Jelentem elkezdődött a vénasszonyok nyara és azt is, hogy amennyire jó idő van a fene fog hazamenni a városba! Már két hete kint vagyunk falun és köszönjük szépen remekül vagyunk. PrezLee már nagyon megszokta a falusi életet…valljam be, nekem is sokkal de sokkal jobban tetszik az a csend és az a nyugalom ami itt van. Bár vannak “zavaró tényezők”, és a helyzeten úgy látszik az sem segít, hogy megígértük neki már többször is, hogy levesbe kerül…
Kokóval van egy kis reklamációnk, ő lévén az “udvar legszebb”‘ kakasa. Mondjuk ezt a címet nem olyan nehéz elérni, főként abban az esetben, ha ő az egyetlen kakas… Ezek szerint PrezLee is az udvar legszebb dobermannja és Győző, na ő a “mama kicsi kincse” és ettől fogva még szebb mint bármelyik más udvari szentbernáthegyi… Persze ő is egyedül reprezentálja a fajtáját de jelen esetben ez mellékes…
Szóval, Kokó ez a pimasz kakas szokott nekünk figurázni. Éjszaka a ketrecben alszik, ellenben reggel ki van engedve és szabadon téblábol az udvaron. Néha PrezLee teszi magát, hogy megkergeti, de bántani nem bántja egyik kutya sem. Mind a hárman tudják, hogy ő is a “családhoz tartozik”. Amit PrezLee is meg Győző is művel az a kakas heccelése. Szökkennek egyet felé, majd röhögnek (látszik a képükön, hogy élvezik a kakas bosszantásával járó rikácsolást). Mert ugye az felszökik, nekifog kárálni meg rohangálni szárnycsapkodva és méltatlankodva…
Na de Kokó sem rest, mert reggel megbosszulja magát, csak a baj, hogy nem a kutyákon, hanem történetesen rajtunk. Ide jön a szoba ajtaja elé, de abból az irányból, ahonnan soha semmit nem kapott, csak valószínűleg tudja, hogy itt vagyunk és hangosan nekifog kukorékolni majd várja a hatást…
Az, hogy netán az udvar másik részén kezdene hangoskodni, azt egyszerű tyúklogikával gondolkodva is megérteném. Mert ott is van ablaka a szobánknak, ellenben ott van ajtaja a konyhának, ahonnan őkegyelme Kokó úr vagy elvtárs… kap kaját. Tehát mondjuk ha ott volna, nem is csodálkoznék, miért kukorékol. De nem. Ő átcaplat az udvaron és közvetlen az ajtó előtt pofázik.
Ez egy kicsit kellemetlen, mert bár falun “nyaralunk”, vagy inkább csak “őszülünk” az időjárás viszonyokat nézve, de esténként eléggé elhúzódik a munka.
Persze reggel nem kéne korán kelni hiszen apukám korán kell és elmegy az ebekkel, de Kokó úgy gondolja nem illik későig aludni és inkább biztosra akar menni és felébreszt…