Kocsi pokróc

Néha csak nézem, hogy mekkora stafirungra van szüksége egy ebnek… ilyen pokróc, olyan pléd, ilyen törölköző, olyan szerkentyű, amolyan herkentyű… Mert annyi “kacatja” van ebnek, hogy már külön szekrénykét kell nemsokára szerkesszek neki… És minden olyan, hogy ha nem is jaj de gyakran, azért szükség van rá időnként.

Na de a kocsikázás szempontjából a legfontosabb a pokróc. Mert kérem szépen PrezLee képes a legnagyobb sárban is addig malackodni amíg nyakig sáros lesz. A tappancsaival meg egy csomó koszt összeszed.

Az eddigi pokróc csak az ülőke részet védte, a támlát nem… így az megtelt kutya szörrel, fél napot porszívoztam amíg valamennyire kijött. Most vettem nemrég egy elég fura színű, de méretben tökéletesen megfelelő pokrócot és úgy gondoltam a támlára is teszem… Na jó, de ehhez kézimunkáznom kellett rá füleket, amivel a fejtámlához kötöm az egészet, mert hiába takargattam le szépen az ülést, hát támlát pokróccal… kb addig maradt rajta, amíg PrezLee beszállt… és nagy boldogan, hogy “jéééé új pokróc” el nem rendezte magának… kupacban az ülés egyik sarkában.

Na de most oda van kötözve… lássuk meddig bírja így a strapát.

Minden vélemény számít!