Van egy kedvenc kis kocsmánk. Ahova időnként elmegyünk, leülünk és megiszunk egy két sört. Egy egy hatalmas séta után nagyon jól esik. Aztán ha meleg is van kint, akkor még inkább…
Ma nem volt szándékunkban sörözni, de valahogy annyira csábított a kis kocsma, hogy megegyeztünk: elsétálunk aztán majd visszafele leülünk egy sörre.
Így is tettünk. Visszafele jövet a kis kocsma fele vettük az irányt. És PrezLee uraság mintha tudta volna, hogy ott megálló lesz, máris húzott az asztalok fele.. A kocsmáros már felismert és mondta is: nincs fekete sör… Hiába na egy ekkora döggel mint PrezLee nem igazán lehet titokban maradni.