Kiborít!

Komolyan mondom nagyon elagyabugyálom ma ökegyelmét, ha nem jön meg a jobbik esze… Ez már több a sokknál és nagyon nagyon felhúzott egy párszor. Unatkozik, jó, kap csontot, hadd rágja. Nem tetszik neki, mert attól ő még mindig unatkozik. Igen én is. Már rémesen unom a hideget, a telet, a havat, a sarat és mindent ami ezzel jár. Azt is unom, hogy kimegyek vele a sarokig és fagyok le, ő meg bámészkodik reszkető lábakkal, de pisilni na azt nem… Hja mindezt egy egész éjszakai melózás után, hogy tudjak utána nyugodt lélekkel aludni, hogy pisilnie nem kell.

Persze tudom, egyáltalán nem ideális körülmény sokat ülni bent, keveset kint és akkor is vacogni… De azért mikor elég, akkor elég.Az sem ideális,hogy dolgozni kell, és nem egész nap a kutya feneke körül forogni… mert abból nem lesz se pénz se posztó.

Ma… fekszik a helyén… valami iszonyatos magas hangú “jaj de nehéz az életem” sípolásokat hallat. Hallgass PrezLee, fejezd be.. semmi. Mikor 2 órán keresztül kitartóan ez megy, akkor igencsak az én idegeim is már mindenfele lógnak.

Ráordítok és láss csodát, tud szépen hallgatni a helyén is. Valami 10 percet. Ezután hozza a játékot, hátha… engem meg határidő sürget ezerrel , hogy meglegyek a munkával. GRRRRR legszívesebben betenném a szekrénybe, bezárnám és egy hétig ne is lássam, mind sípoljon amíg csak akar.

De nem, PrezLeevel nincs kivel. Ő annyira rámenős, hogy akármit is csinálok valami 10-15 perc után véget ér a józan ész és kezdi előröl.

Azt hiszem valahol elneveltem az uraságot 😀 Túl sok egyéniséget hagytam neki, kicsit jobban meg kellett volna szorongassam a nyakát.