Tegnap este olyan 11 óra fele voltunk sétálni. Este persze. A kutya pórázon, mert az utcán nem lehet elengedni, ráadásul a szájkosár (a halti féle) is rajta van, mert sokkal jobban lehet irányítani ezt a makrancos kis lovat. Nem húz annyira és nem is kell rángassuk egymást.
A kerítés mellett két liba idétlenkedik. A kutya a jobb oldalamon van, ott a zöld még szagolgat néha egyet egyet, utána vagyunk mi ketten. Tehát akárhogy nézem két embernyi távolság volt a libák és a kutya között, amikor nagy fontoskodva az egyik megszólal: fogjam jobban a kutyát, mert van két jaj de aranyos kiscica… he??? tessék? Meg is kérdeztem, hogy miért kéne még jobban megfogjam amikor meg van fogva, ráadásul nem is nézett még arra fele sem és a kutya észre se vette a kerítés tetején ácsorgó kismacskákat.
Akkor tojtak volna be de nagyon, ha leemelek egy kismacskát és a kutya orra elé teszem az meg nagy “kegyetlen fenevadként” elkezdi nyalogatni meg óvni a kismacskát…
Hiába na, libákkal nincs mit okoskodjon az ember.
Bosszant valahol, mert ha legalább a kutya bárminemű macska ellenes viselkedésnek adta volna a jelét, akkor megértem, hogy megijednek, de ez olyan mint a másik liba esete, akit régebben láttam hogy ő kezdett el kötekedni a bárgyún sétáló kóbor kutyával, aki jó pár méter távolságra volt és RÁ SE NÉZVE haladt a maga útvonalán… Ő meg a táskájával elkezdett hadonászni, ezzel sikeresen magára vonta a kutya figyelmét aki most már megnézte kivel van dolga. És ha akkor az a kutya beleharap, MINDEN JOGA meglett volna rá!