PrezLee most már a lakásban alszik. Egyik reggel, jobban mondva hajnalban budira menet észrevettem az összekucorodott ebet és betessékeltem a lakásba. Azon nyomban “engedelmeskedett”, szinte ajtóstól rontott be, meg se várta, hogy elrendezzem a pokrócát, máris lefeküdt rá, azt sem bánta, hogy a konyha kellős közepén történt ez. Azóta bent alszik, napközben meg amíg az idő megengedi ki van csapva az udvarra.
Igen ám de Győző szemet vetett a PrezLee pokrócára, szerintem igazságtalanságnak tartja, hogy neki nincs és minduntalan el akarja foglalni azt. Persze a PrezLee bundája és a Győzőé között igencsak nagy a különbség, na meg a hóban előszeretettel heverészik napszámra, arra enged következtetni, hogy nem a hideg miatt tetszik neki a pokróc, hanem azért mert az a PrezLee pokróca és az a nagyobb dolog, ha el tudja venni.
Amúgy a minap volt közöttük egy kis bakalódés, hónapok óta az első, kis hideg vízzel észre térítettük őket, majd két napig kerülgették egymást, most megint visszaállt minden a maga helyére. Sejtésem szerint egy buta félreértés okozhatta az egészet, de persze biztos nem lehetek a dologban. Történt ugyanis, hogy aznap sétálni voltunk, a mező meg PrezLeet megtámadta egy falka juhászkutya. Ekkor csak ő volt elengedve, lévén, hogy ő nem verekszik és más ebek sem verekednek vele. De most mégis megtörtént. Elengedtem Győzőt is, aki rohanva szétverte a “bandát”, minden rendben lett volna kivétel a kissé vérző, de nem vészes sebet a PrezLee oldalán. Gondoltam hazajövök, fertőtlenítem, de amíg itthon kerestem azt a “kék sprayt”, Győző minduntalan a PrezLee nyomában jött ment. Nem látszott rajta aggresszió, inkább egy féle aggodalom meg gondoskodásnak tűnt. Csakhogy PrezLee igencsak dinnye tud lenni és tolakodásnak vélte ezt. Így szépen ők ketten is összeverekedtek…
Azóta megint lecsillapodtak a kedélyek, két napot külön voltak zárva és valahogy azt hiszem mégiscsak hiánzyik egymás társasága, mert PrezLee is állandóan keresi, Győző is szóval csak jobb valakivel együtt túrni a homokot, meg rohangálni, szaglászni mint egyedül…
Végül is ahhoz képest, hogy 2 kan, (plusz a harmadik), mind a kettő hatalmas, és az egyik még lökött is mellé, végül is a fél évente egyszeri bakalódás még valahogy belefér a képbe. Nem mondom, hogy örvendek neki, de ez van… Végül is annak tudok csak örvendeni, hogy nem okoznak egymásban hatalmas károkat, hanem csak itt ott meglyukasztják egymás bundáját fülét, nagy hangos cirkuszt rendeznek, de egyáltalán nem élet halál kérdései dölnek el…