Kerge eb

Történt ma, tudja a fene hány órakkor… mert aludtam, délután. Ja és nem is akkor történt, hanem utána amikor felébredtem.  Eszembe jutott, hogy kéne menni… sakkor felcihelődtem és kb semmi perc alatt pakoltam össze… de PrezLee már érezte, hogy VALAMI történni fog… Hogy ez nem olyan sima séta, hanem ez valamivel több mint a séta… nekifogott veszettül rohanni előre hátra. A képére ki volt írva a boldogság. Előre rohant az ajtóig, vissza, majd megint előre, egy két vakkantás, szoval örömmámorban uszkált (szökkent) …

Elgondolkodtam, hogy HONNAN tudja??? Abból, hogy egy két cuccot beteszek a táskába? Egy szót se szóltam hozzá… csak jöttem mentem… mondjuk reggelente is szoktam elmenni otthonról, úgy hogy a táskába csomagolok… ugyanabba a táskába. Olyankor nem ugrabugrál, nem vidámkodik… és otthon is szokott maradni… Na de őkegyelme most nagyon is jól tudta, hogy ebből menetel lesz, és ő se marad itthon.

Minden vélemény számít!