Kék doberman

Rengeted dolgot kell ám elmesélni ezért azzal kezdem, hogyan lett a barna dobermannból kék dobermann… Még a múlt pénteken elmentünk padlizsánt sütni és természetesen az eb nem maradhatott itthon. Mikor a föld útra értünk, “kicsaptam” az ebet a kocsiból, hadd szaladjon egy csöppet, annál nyugodtabb lesz míg mi tökölődünk , ő meg szaladt a kocsi előtt. Mellett, szinte alatt néha. Nagyon kell vigyázni vele, mert sajnos nem tanulta meg tisztelni az autót, és időnként bevág elé.

Ha “beindul” és szépen kocog, akkor konstans módon szalad előtte, ez rendben is lenne, hiszen így tudnám, mi az a sebesség amivel bír szaladni, mivel ő megy elől, ő diktálja az iramot. Igen ám, de időnként közbejönnek zavaró tényezők, mint egy két bokor amit meg kell látogatni, valami az út szélén amit meg kell szagolni stb. Jelen esetben meg egy ugató kutya kavart be.

PrezLee természetesen megállt, megnézendő, hogy “mit is mondasz kisköcsög???”, ugyanis mint el lehet képzelni a fess városi legény valahogy ilyen álláspontot vett fel a falusi ebbel szemben. Na csakhogy a falusi eb nem épp papundekliből van gyártva, nem rettent meg a városi ficsúrtól, biza jött az fog vicsorogva felé.

Közben haladni sem tudtunk, hogy “hagyjuk ott” az ebet, hogy kénytelen legyen utánunk rohanni, mert mindez a kocsi előtt zajlott le. persze az ilyen “cirkuszokat” saját magának kell elvinnie, mert ő mászott bele. A falusi kutya ugyanis nem támadta, csak a saját telkén ugatott, ha meg PrezLee tovább megy, akkor ennyivel meg is ússza.

Végül nekifogtak egymást szagolgatni, balhé nem lett az esetből, de úgy tűnik valahonnan a háttérből a kutyakirályné megszagolhatta az idegen létezését, majd hadseregestől előrontott. Hirtelen megjelent vagy 10, igencsak apró, de dühös kis fenevad, bekerítették PrezLeet, aki ettől az ovis csoporttól természetesen megszeppent. Ott állt középen, azt se tudta merre nézzen, mert mindenhol a kis feketék hemzsegtek. Végül egyik megcsípte a farka mellett a fenekét.

Na erre kiszabadult a szellem a palackból, akarom mondani PrezLeeből is, mert felment a cukra és hakra bakra nekifogott vadászni ebeket. Ekkor gondoltam közbelépek, kiszálltam a kocsiból, elkezdtem kiabálni, meg hadonászni, mire a fekete banda szétszaladt. Megnéztem az úrfit, láttam, hogy semmi vészes nem történt, csak egy kis izgalom az unalmas városi életébe, majd visszaültem a kicsiba és továbbmentünk. Még hagytam szaladni egy jó darabot, majd látszott, hogy eléggé elfáradt. Ezután az utolsó szakaszra visszaültettem a kocsiba.

Jó jó, de lehet kérdezni, hogy honnan a kékség??? Nos miután hazaértünk, előkerült az a kék állatokra való spray, valami gyógyszer, a bánat tudja mi a neve, amivel befújtam a sebeket. Ettől félig kék lett az eb. Másnap meg összekapott egy csöppet Győzővel, amitől természetesen még két lyukat kapott magára, immár az elejére, és ide is került kék. Így kell kérem készíteni a barna dobermannokból kék dobermannt. Elég mókás a színe…

U.I. Az ebek összeröffenését egy kajadarab okozta, amit nem evett meg egyik sem, de mindkettő úgy gondolta őt illeti meg. A bakalódás elég hevesnek nézett ki. Miután egy vödör vízzel jól nyakon lettek öntve abbahagyták, máris rettegve mentem megnézni, ha fél vagy egész kutyám van… Meglepetésemre nagy hang és sehol semmi, két karcolás a nyakán, a körmökkel okozott másik kettő a hátán és egy picike seb az egyik lábán, sacc per kb az is véletlenül. Nem reméltem, hogy ennyivel megússza, legalábbis nagyon “véresnek” hallatszott a verekedésük.
Ami bosszantó ugye, hogy a két kutya külön udvaron kap enni. Már tudjuk, hogy ez a terület ahol nem egyeznek, amúgy nincs semmi bajuk. Azonban amikor ez történt épp nagy készülődések voltak a házban, valahogy nem vette észre senki, hogy egy darab kaja kimaradt.

Minden vélemény számít!