Karácsony

Lévén, hogy a karácsony hagyományos családi ünnep, természetesen a családdal töltöttük. Igen ám, de mivel Győzike beteg lábacskával rendelkezik, hát utolsó pillanatra halasztottam a kijövetelt, hogy minél kevesebb gond legyen a két ebbel.  Végül Győzőt meggyőztük, hogy “most az eccer” nemhogy szabad, hanem kötelező bejönnie a szobába… nem akarta elhinni, mivelhogy eddig neki a szobába nem volt szabad bejönnie, ez PrezLee privilégiuma volt. Szóval Győzőt bezártuk a belső szobába, és PrezLee elvolt a  lakás többi részében. Minden egyes alkalommal, amikor Győző kijött (pisilni meg hasonlók) egy negyedórás örömködés volt a két kutya részéről.  Elég simán mentek a dolgok ebből a szempontból.

PrezLeenek nagyon tetszett a karácsonyfa, majdnem ledöntötte, majd mindenáron le akarta csípni a díszeket róla. Végül azokkal is megbékélt és elszórakoztam rajta a nyakába akasztott óriás zenélő csengővel. Na ezt egy ideig nem tudta mire vélni és csodálkozva hallgatta a karácsonyi muzsikát. Szerencséjére ettől is megszabadult mert leszakadt a madzagja…

A karácsonyi vacsora alatt többször kellett rekciumozni az ebet, mert ő is az asztalra akarta tenni a fejét, nehogy lemaradjon valami jóról, majd nagy nehezen megadta magát és lefeküdt az asztal alá. Ez lehet nem volt a legjobb ötlet, de igazán csak éjjel derült ki. Ugyanis PrezLee kipihente magát!!! És emiatt egész éjjel mocorgott. Kezdte azzal, hogy a ruháimat lepakolta, majd a papucsomat kezdte el rágcsálni, pechére felébredtem és mindent magasra helyeztem. Ekkor kezdte az ajtókat nyitogatni, a redőnyt félig letépni, majd a szüleim szobája fele vezető ajtót próbálgatta. Persze ez olyan 10-15 perces szundító szünetekkel, hogy azért kelljen minden alkalommal megébrednem a tevékenykedésére!

Mikor végre ezeket is megunta, nekifogott a flakonnal játszani, ami természetesen a síri csendben jó hangoskodás volt. Ezt is elvettem tőle, ekkor kitalálta, hogy csak ül (feszesen vigyázzba vágja magát) és nyafog meg sípol. Leteremtettem egyszer kétszer, erre befejezte és úgy tűnt végre nyugodtan alhatok egy két órát, de kiderült, hogy tévedtem.

Egy adott pillanatban, arra ébredtem, hogy olyan 15 centire a képemtől egy nagy barna dobermann fej bámul a képembe meredt szemekkel, enyhén megbabonázodva. Ahogy kinyitottam a szememet farkas szemet néztem ezzel a tüneménnyel, ami hirtelen átváltott egy örvendő dobermann fejbe, mert gondolom észrevette, hogy sikerült felköltenie, és akkor jááááááácccuunnkk????? pofi következett. Neeem jáccunk, pucolsz a helyedre… aham, gondoltam én, mert ekkor ő már játszott és a takarót cibálta le rólam meg a párnámat akarta ellopni… Érdekes módon a rokonaim jutottak eszembe 😀 mégpedig azok, akik szerint a “dobermann nézi az ember nyakát” – innen lehet folytatni, hogy azt képzelik, hogy nézi és a nyakára fog szökni. Mert PrezLee kétségtelenül nézte a fejemet, meg a nyakamat, de alig várta ébredjek meg… s gondolom szívesen képen nyalt volna ha nem nyitom ki a szemem idejében…

Valami 8 óra körül jutottam el oda, hogy “megszabadultam” tőle és pár órát ezután aludhattam… ugyanis ki lett csapva ökegyelme az udvarra, meg a konyhába. Érdekes, hogy otthon soha nem csinálja az eszét, éjszaka alszik… de itt… tudja a fene, itt totál bedilizik…

Minden vélemény számít!