Jujj

Ma voltunk megint egyet tekeregni. Jó nagyot sétáltunk, és úgy belefeledkeztem a menetelésbe, hogy alig vettem észre, hogy korábban sötétedik… Nem jó, de ez van… Most teljesen mindegy, hogy miben voltam ennyire elmerülve, tény, hogy nem örvendek, hogy ennyire zavarog az agyam, hogy nem veszem észre ha sötétedik 😀 … Egyesek örvendenének neki, de engem most kimondottan idegesít ez az állapot. Na mindegy…

Bosszant az ebem, nem lehet fotózni. Annyit mozog és izeg és hirtelenkedik, hogy mindig a feneke kerül a képbe. Na arra meg ki kíváncsi?  Mire minden klappona addig messze elfordult és megint a fenekéről készült a felvétel. Pedig ezernyi jó helyzet és pozíció van.  Persze tudom, én vagyok a béna fotózás szempontjából, ezt el is ismerem, csak épp ma nincs jó kedvem és PrezLee is bosszant.

Ugyanis ugye járkálunk a mezőn, tengernyi hely, és egyre nagyobb köröket ír körülöttem… és egyszer csak eltűnik… kiálthatok utána mert le se tojja… Nem érdekli egyszerűen. És nagyon felhúzott. Annyira, hogy sarkon fordultam és elindultam dühösen egy másik irányba. Olyannyira dühös voltam, hogy ha nem jött volna belátható időn belül, és elérek a kocsiig, garantáltan otthagyom és lesz@rom az egészet. És ez  nem vicc. Otthagytam volna aztán boldoguljon ahogy akar a mező közepén.  Na jó.. tudtam, hogy elindulhatok bátran, mert úgyis utol ér… De azért igencsak dühi voltam rá. Na … Hogy a fenébe ne… Végül is milyen vicces… pont az irritál benne a legjobban amit a legjobban szeretek. Mármint, hogy önfejű, makacs “hülyegyerek”. És közben ez az ami a legjobban idegesít is.

Miután visszajött ( és láss csodát, ahelyett, hogy jól a fejére vertem volna kettőt, mert megérdemelte volna, megdicsértem, jaj de ügyes vagy visszajöttél… nehogy a lelki békéjét összezavarjam az uniós ebnek egy kiadós veréssel…hiszen neki is vannak jogai stb stb. ) egészen szépen jött mellettem. Igaz, hogy amint 10 méternél jobban távolodott hörgésszerű hangokat hallattam magamból, ide lábhoz alaphangzásúakat,  kimondottan parancsoló és diktatórikus is voltam.  Aztán egyszer csak jól megijesztett egy nyuszi. 3 méternyire tőlünk pattant fel és kezdett el eszeveszetten rohanni, PrezLee utána, persze esélytelen volt. Mármint PrezLee.

Készült néhány kép.. ábrázolandó mennyire megtépázott az úrfi… nem is tudom, ha ezek a sebhelyek el fognak múlni véglegesen vagy ezután ilyen “szép foltos” lesz… Hiába na, a rövid szőrnek ez a nagy hátránya… Azonban el se tudom képzelni egy hosszú szőrű ebet a lakásba…

Minden vélemény számít!