PrezLee – a barna dobermann

Ma voltunk ufót vadászni… de megjegyzem megvárom amíg az ebkutya megnő és legalább ezt azt megtanul… Nem történt semmi sem, de valahol elment a kedvem bólyóngani egyedül a néptelen erdőben… na mindegy…

A jajajajajj nem is itt történt…ezután elmentünk Feri bácsihoz, ahol PrezLee persze a rendes szokás szerint kapott “pajtást”… mondtam már, hogy mindenki kényezteti ezt a kutyát???? … na szóval jár neki pajtás, mert őkegyelme ugyi biza PrezLee a méltóságos úr…és az se baj, ha szépen besétál a konyhába, vagy a szobába néz szét…  de hát vannak ilyen szerencsés “egyedek” … akiknek igazán mindent szabad és megengedett… Szóval a pajtásával játszott, rohangáltak, amikor akkorát, de akkorát esett a betonon…hogy még csúszott! Még szerencse, hogy nem a fém nyakörv volt a nyakán mert tuttira szikrázott volna… Na és a jjjaajjjajjajajj itt történt. Végül is én jajgattam egyet, halkan, szerencsére PrezLee felugrott és rohant tovább… A végén csak megedződik a sok huppanásától. De mikor hazaértünk, akkor láttam, hogy biza a kulimáz lement a nózijáról… Nah … semmi komoly, semmi pánik, pár nap múlva nem is fog látszani!!!

Ezen a napon történt ...

• hihi - 2009
• Dudor - 2009
• Hiányzó fog...(már nem) - 2008