Na nem is mert pénteken 😀 tudtam én, hogy valamiket összezavarok! Pénteken felcuccoltunk és kivonultunk falura. Ennek az lett a háládatos eredménye, hogy péntek délutántól letudtam a dobermannos gazda életének az összes gondjait venni a vállamról, ugyanis besegített Győző a zebem rohantatásába, na meg apukám kivitte sétálni a többiekkel. Győző a nagy PrezLee fárasztás következtében úgy fújt mint valami töltött liba, azért ő is lustizik egy hetet (most pont kettőt) és akkor jön PrezLee aki teljesen bekergül és rohantatja fel meg alá.
Péntekről szombat fele az iccaka volt megint “mókás”, de ez igazándiból, csak ma vasárnap este tűnik annak… Mert kérem este már azzal kezdte, hogy még számítógépeztem, amikor ő feküdt és hangos NYAAAAAAF csatakiáltással nézett rám furcsán… Nem értem és nem tudom lefordítani magamnak, hogy ezek pontosan mik, bármennyire is kutatok az empátiás képességeim között. Erre már nincs válaszom, de még gondolkodom. Fura az egész. Mert fekszik. Néz ki a fejéből, se nem szundizik, se nem alszik, még csak le se hajtja a fejét mint aki aludni készül. Csak fekszik, felemelt fejjel, néz mereven valamerre. És egyszer a semmiből elereszti azt a bizonyos ” NYAAAAAAF csatakiáltást”. Ennek két hátrány van… a többiek akik alusznak általában felébdednek, én meg aki nem alszom általában megijedek és idegesen rákiáltok, s ha nem ébredtek meg (a kivételek melyek a szabályt erősítik miatt) a PrezLee nyafogása miatt, megébrednek az én hangos “Mi a bajod van már megint” (szívemhez kapkodva) kiáltásom miatt. Szóval sehogy se jó 😀
Na és miután a gépezést is befejeztem, meg végre ágyba kerültem én kérem elaludtam. PrezLee nem tudom mit csinált, de már csak természetes, hogy neki is a szobába volt megvetve az ágya, mert a konyhába ha hagyom akkor ott egész éjszaka piszmog… Így 4 óráig aludt. És csak 4-től kezdte a piszmogást. Most kívételesne hülye ötletei támadtak, de szerintem itt arra ment a játék, hogy a figyelmemet magára felhívja.
Például… arra ébredtem, hogy a derekamat valami nagyon nyomja. PrezLee volt, az ám, a takarómra fektette nagy nehéz fejét és úgy sójatózott nekem. Mikor észrevettem akkor örömébe leült és lefolyt az ágy mellett. Gondoltam ez akkor annyiba marad, befordulni és aludni szándékoztam, de nem úgy PrezLee. Mert ő felkelt és mivel első számú trükkje nem jött be, most takaróstól bekapta a bokámat és fogta. Nem harapott vagy ilyenek egyszerüen megfogta a bokám és úgy tartotta. Mikor kiszabadultam a “béklyóból” (persze már hangosan röhögve és egyezkedve PrezLeevel – igazából lefordítva… röhögve és próbálva a szigorút tenni neki küldözgettem a helyére, de ő mindezeket a sunyizásokat érti és nem vett komolyan) … szóval kiszabadultam ekkor a hideg nedves orrával igyekezett a takaró alá bújni. Mikor ez nem ment, gondolta ha lecibálja a takarót az úgy nagyon nagyon “ott lesz”… Mindez a hadakozás, ilyen 3-4 perces alvás szünetekkel folytatodott reggel 6 óra körülig… Ekkor végre apukám elvitte a “bestiát” és így 😀 12-ig meg sem álltam az alvással 😀
Szombaton, vagyis napközben semmi érdemleges nem történt, mindőssze annyi, hogy Gyúri úrat majd leszedte a lábáról… aki azt mondta, hogy ne avatkozzak be, elintézik ők maguk között, így egy jó félórás játszással örvendeztette meg PrezLeet amíg végre elege lett és rendes ebként lefeküdt.
Szombaton este meg hazajöttünk. Asszem ennyi, ha még eszembe jut valami akkor bekarcolom a blogomba. Ha nem jut eszembe akkor elfelejtem 😀